Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

KERESKEDELEM SZEKSZÁRDON

1944 áprilisában lezárták az áruházat. Vendel polgármester, ki baráti kapcsolatot ápolt a családdal, arra kérte Edét, hogy a városban uralkodó áruhiány mérséklése érdekében bízza meg Bálindot a nagymennyiségű és kurrens készlet kiárusításával. Ekkor már nem élt az áruház két seniorfőnöke, akik egykor az áruház bejáratában mély hajlongással, gyakorta kézcsókkal fogadták vevőiket, most Bálind Sándor igyekezett megnyugtatni a tolongó tömeget, s a csiszolt üvegablakú pénztárban Csankó Klári alig győzte számolni a bankókat.

31 A textilkereskedők sorsában rövidesen osztozkodniuk kellett a zsidó élelmiszer-, vegyi- és fakereskedőknek is. 1940 előtt négy zsidó kereskedő uralta a fakereskedelmet: Engel Alfréd, Fleischer Ödön és Fia, Reich Ármin és Weisz Miksa. 1940 októberében 7 keresztényt jelöltek ki faárusításra (Blum Mátyás, Fekete Géza, Fekete Testvérek, dr. Isgum Ádám, Köztisztviselők Szöv. szekszárdi fiókja, Schultz Gusztáv, Steiger István). Még a háború elején - az indokolatlan árufelhalmozás megakadályozására hivatkozva - bevezették a névre szóló vásárlási könyveket. Ez óriási terhet rótt a kereskedőkre.

33 ' ŐRSÉGVÁLTÁS 1944 április közepén 15 gazdag zsidót, köztük Diamant József, Kron Mihály, Pirnitzer Ede és Seiner Lajos kereskedőket Pécsre, majd Mauthausenbe szállították. Üzleteik leltározása és a készletek kiárusítása vontatottan haladt előre.

34 Jóllehet a kiárusított készletek árbevételét a pénzügyigazgatóság kasszájába kellett fizetni, a realizálásra nézve nem maradtak fenn iratok. A tömegesebb tulajdonváltásra 1944 szeptemberében került sor. A már hónapokkal korábban kisajátított Kron és Pirnitzer áruházak sorsára jutottak azok is, amelyeket Szekszárd megyei város bezárt zsidó üzleteinek értékesítő bizottsága az 1500/1944. sz. kormánybiztosi rendelet alapján berendezési tárgyaikkal és árukészleteikkel egyetemben nem zsidó kereskedőknek ítélt oda.

35 SZÖVETKEZETI BOLTOK A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT A Szekszárdi Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 1919-ben alakult meg. Igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjai között gazdag földművest, takarékpénztári igazgatót, katolikus, református és evangélikus papot egyaránt találunk. Elsőként a Hármashídnál (Széchenyi u. 1. - Báthory u. 2-4. sarok) és a Béla tér 8. sz. alatt nyíltak meg üzletei. Főüzlete a Szekszárdi Kaszinótól 1921-ben megvásárolt telken (Széchenyi u. 36.) nyílott meg. Nagyban és kicsinyben („en gros" és „detail") hozta forgalomba a gazdasági és háztartási cikkeket, textil-, bőr- és vasárukat, élelmiszereket, ásványolaj-termékeket. Népszerűségére jellemző, hogy 1922-ben 185 000 vásárlást regisztráltak 3 üzletében, s az árbevétel 52 millió koronára rúgott. Kezdettől fogva vásárlási visszatérítéssel vonzotta a lakosságot. A húszas évek elején 5 százalékot, a harmincas években 2 százalékot térítettek vissza. Az alacsony haszonkulccsal kalkulált cukor, dohány, liszt és só után nem járt vásárlási visszatérítés.

37 Korlátozták a boltkezelők önállóságát. Az árurendelés, fogyasztói ármegállapítás a szövetkezeti ügyvezető hatáskörébe lett utalva. A Hangya Központ raktárai voltak a beszerzés elsőrendű bázisai. Az új boltok berendezéséről, árufeltöltéséről a központi ellenőr gondoskodott. A legkisebb szövetkezetnek is legalább 2-3 ezer pengős indulókészlettel kellett rendelkeznie, a készletek forgási idejét 4-6 hétben állapították meg. Textil- és vasárukból 8-10 hetes készletezést is megengedtek.