Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek IV. (Szekszárd, 2002)

Az Apponyi család (Cserna Anna)

állást. A művészet, az irodalom, a tudomány pártfgójaként is ismert. A híres Apponyi könvtár alapítója ő volt. Különlegességekből, ősnyomtatványokból álló 50000 kötetes gyűjteményt az első magyar magán könyvtárnak tekinthetjük, amelyet másod szülött fia, Antal örökölt, aki a testvéreire eső örökrészt is átvette 70000 Ft ellenében. Képtára is figyelemre méltó volt. A Tolna megyei, több mint 20 települést, pusztát magába foglaló hőgyészi uradalmat 1778-ban vásárolta meg Mercy gróftól. Fiai közül György II. (1780-1849) cs. kir kamarás és annak idősebb fia, Károly (1805-1890) cs. kir. kamarás és tábornok birtokosztály szerint a (Báta)apáti majorátust, a hőgyészi és az éberhárdi (Pozsony vgye) birtokokat kapta. Károly Géza fia 1853-ban Bécsben született. Jogi tanulmányok, külföldi tapasztalatok szerzése után hazatérve országgyűlési képviselőként indult a Néppárt képviseletében 1896-ban. A Szabadelvű Párt tagja volt egy rövid ideig, ahonnan 1904-ben kilépett. 1906-ban Tolna varmegye főispáni székét nyerte el. Majd az Alkotmány Párt tagjai között találni, annak megszűnése után belépett a Munkapártba. A főrendi ház örökös tagjai közé is bekerült. György II. második fiúgyermeke, György III. (18081899) hoszú élete során számtalan - mint cs. kir. kamarás, belső titkos tanácsos, országbíró, udvari kancellár, főrendiház elnöke - tisztséget viselt, és magas elismerésben részesült. Konzervatív beállítottságából következett, hogy az 1843/44. évi országgyűlésen kancellári minőségében Metternich és Lajos főherceg támogatásával az ellenzékkel szemben az erős központi kormány létrehozásán fáradozott. 1845-ben az adminisztrátori rendszert kifogásolva szembefordult a főkancelláriával. A felkavart közhangulat lecsillapítására az 1847/48. évi országgyűlésre egy terjedelmes programot állított össze. 1860-tól a Nemzeti Pártot vezette, és a politikai ellentétek kiegyenlítésére törekedett. Mint teljhatalmú biztos ő nyitotta meg az országgyűlést is, amelynek feloszlatása után a kiegyezés létrehozásában vállalt szerepet. Albert fia (1846-1933) korának meghatározó közéleti, politikai személyiségeként, valamint kitűnő szónoki képességű államférfiként jegyeztetik fel a történelmünkben. Pályájának méltatásával a Magyar Külügyi Társaság 1926-ban közzétett Apponyi Em-