Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

egyaránt Bonyhádon született. Az utóbbi két gyermeket hamar elveszítették. Perczel Rezsőt 1871-ben, némi családi támogatással, Tolna vármegye tisztújító közgyűlésén a simontornyai járás szolgabíró segédi állására kandidálták. Ekkor még nem, de egy évvel később már elnyerte ezt az állást. 1873-ban szintén ebben a munkakörben foglalkoztatta a vármegye. Nem ismeretes, hogy meddig töltötte be ezt az állást. Tény viszont, hogy utódaik 1875-től már Bonyhádon születtek, tehát valószínűleg nem volt Gyönkön alkalmazásban. Korai halála azt sejteti, hogy betegség miatt kellett állását feladnia. 1878. február 13-án Bonyhádon hunyt el. 91. Perczel Sándor I. 1778-1861. Sándor I. a bonyhádi nemzetséget alapító József I. unokája, Perczel Gábor I. és jobbaházi Dőry Gabriella nyolcadik gyermekeként, 1778. november másodikán a Bonyhád melletti Csötske pusztán született. A nemesi családokban, így a Perczelek közül is számosan választották a társadalmi felemelkedés lehetőségének a katonai pályát. Perczel Sándor pályaválasztását részben ez a kialakult gyakorlat, részben apja korai halála befolyásolta. 1793-ban, tehát mindössze 15 évesen a Vécsey huszárezred kadétja. A franciák elleni háborúk nemcsak a hősi halált, de a gyors katonai előmenetelt is lehetővé tették. 18 éves korában alhadnagy, majd hadnagy lett. Hét év alatt a harcokban 13-szor sebesült meg. Fején, kezén, lábán szinte egymást érték a lőtt és szúrt sebek. Gyógyulását követően ismét és ismét ott található a csatározók között. Amikor azonban az áldatlan állapotban zajló téli harcok idején jobb lába is megfagyott, nem folytathatta többé a lovas katonai életet. Ekkor, 22-évesen leszerelt és visszatért Tolna megyébe. Valószínűleg ekkor sem tekintette magát „kiszuperált hadfinak,"sőt a jelek szerint valóban komolyan gondolta a nemes-