Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

megtöltötték. A figyelmességnek számos jelét tapasztalhatták később is : az órás nem fogadott el pénzt a javításért, a fürdőbe ingyen belépőt kaptak stb. Az összegyűlt kis tőkéből Perczel Miklós gazdálkodni akart, Davenportban 20 hold földet vásárolt a város határától negyed mérföldre, 40 dollárért. Házát a város szélén, nem meszsze a földtől építette fel. A farmer munkához lovat szekeret vásároltak. Nem a gazdálkodási sikerek, hanem a környék fejlődése segítette Perczel Miklóst jelentősebb jövedelemhez. Davenport a megépített vasút és a Missisipin gőzkomppal történő átkelési lehetőség miatt, fontos központtá vált, amely vonzotta a vállalkozók- és munkát keresők ezreit. A föld ára gyorsan emelkedett, ugyanakkor az 1 dollár 75 cent napszámbér a kisfarmereknek már megfizethetetlenné nőtt. Mindezek mellett Minát olthatatlan honvágy gyötörte. Ekkor úgy döntöttek, viszszatérnek Európába. Az elhatározást segítette az a remény, amelyet a krimi háború élesztett a hontalanokban. Nagy haszonnal váltak meg farmjuktól, hiszen a mindössze 40 dollárért vásárolt birtokot 2000-ért adták el. Pénzük egy részét lekötötték Amerikában kamatra, és 800 dollárral keltek útra. 1854. szeptemberétől éltek a Jersey szigeti Cronwillben. Mórral együtt bérelt földön gazdálkodtak. Ez a sziget a magyar emigráció egyik gyülekező helyének számított, hiszen Perczel Miklós érkezésekor bátyján kívül itt tartózkodott Teleki Sándor, Orbán Balázs, Thaly Zsigmond, Beöthy Ödön és még számos magyar. Mellettük itt élt mintegy ötven francia és néhány olasz, akik III. Napóleon önkénye elől menekültek erre a kis vulkánszigetre. Öt évig éltek Jersey szigetén -Miklós szerint- „csendesen és elég kellemetesen" Móriccal és egyre népesebb családjával. Mivel nekik nem született utóduk, testvére gyermekeit dédelgették. Különösen megszerették a kis Miklóst, aki még Törökországban született. Fiuknak fogadták, és amikor visszatértek Amerikába, természetesen ő is velük tartott. Amikor 1859-ben küszöbön állt a franciák és az osztrákok összecsapása, Cavour és II. Napóleon foglalkozott egy magyar légió felállításának gondolatával. E cél érdekében az emigráció