Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)
Biográfiák, pályaképek
az ezredes haditörvényszék elé állítását követelte. Az igazi ribillió azonban csak akkor következett be, amikor Peczel Mór tudomására jutott öccse helyzete. Az őrséget félresöpörve berohant a kormány ülésére és azonnali teljes elégtételt követelt a Perczel család számára, „fellépésével több kárt, mint hasznot hozott a karcerben sínylődő öccse számára és csak egykori nevelőjüknek, Vörösmarty Mihálynak józan intervenciója tudta kiszabadítani saját vára börtönéből a várparancsnokot." 1849. augusztus 5-én a Perczel fivérek azzal vettek búcsút szeretteiktől, hogy török földre menekülnek. Augusztus 6án Rékáson találkoztak Bem Józseffel, aki Perczel Mórt hadtestparancsnokának kérte fel. Mór csatlakozott ugyan Bemhez testvérével együtt, de vezérletet, felelősséget nem volt hajlandó vállalni. 1849. augusztus 13-án a Perczel testvérek már Orsovánál tartózkodtak. A tényleges török határt Perczel Mór tábornok, Perczel Miklós ezredes, Somsich János és Halász József őrnagyok, Makay Sándor Krassó-Szörény vármegye alispánja és még 35 társuk 1849. augusztus 16-án lépte át. Turnu Szeverinben érte utol őket Kossuth Lajos és népes kísérete. Itt tudták meg a szomorú hírt, egy örömtől sugárzó arcú oláh adminisztrátortól, hogy Görgey seregestől megadta magát Világosnál az oroszoknak. Viddinen keresztül érkeztek a török kormány által a magyarok téli szállásául kijelölt Sumlába [ma Sumen]. 1850. február 15-én indultak el Sumenből internálásuk, száműzetésük színhelyére, Kütahyába ahova 185o április 13-án érkeztek. Megélhetésükről a török kormányzat megfelelően gondoskodott; Perczel Mór 3500, Perczel Miklós 900 piaszter havi ellátmányt kapott, amelyből jól meg tudtak élni. 1850. június 8-ától együtt élhetett feleségével. Az internált emigránsok bár szabadon mozoghattak Kütahyában és környékén, valójában állandó megfigyelés alatt álltak. Az unalom, a tehetetlenség gyakran vezetett a hontalanok között súrlódáshoz. így lett az Asbóth Sándorral való összezörrenésből kardpárbaja Perczel Miklósnak is. Miután Asbóth Sándor az arcán megsérült, a lovagiasság szabályai szerint befejezték a küzdelmet. Számos jel utalt arra, hogy az emigránsok kö-