Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

Újabb megbízásra, a korábbi fiaskó feledtetésétől is hajtva, 1848 augusztusában Miklós megszervezte az új tolnai önkéntes nemzetőrzászlóalj. Ezzel az egyetlen, mintegy 1200 fős egységgel találkozott a nádor szeptember 18-án, Székesfehérváron, amikor a főparancsnokság átvételének szándékával utazott le Budáról Móga altábornagy által is elismerten sikerrel harcolt a tolnai egység a pákozdi ütközetben. Milbeck ezredes visszavonuló katonái helyére a tolnai nemzetőrök álltak, heves golyózáporral először visszafordulásra kényszerítették az ellenséget, majd szuronyrohammal megfutamították őket. A magyar csapatok csak a határig követték Jellachich viszszavonuló csapatait. Perczel Miklós őrnagy és Luzsinszky Pál segéd-kormánybiztos kapták a feladatot a bécsi forradalmárokkal való kapcsolat felvételére. Beszámolójuk szerint viszonylag könnyen, szinte akadálytalanul jutottak be a császárvárosba. Ott rendkívül ellentmondásos helyzetnek lehettek szem- és fültanúi. Azt tapasztalták, hogy a polgárság jelentős része nem óhajtotta a forradalmat. Az események hangadói inkább idegenek és nem az osztrák-németek közül kerültek ki. A nemzetőrség érzelmileg erősen megosztott volt, a mintegy 40 000 munkás mellett csak alig 8 000 fős reguláris sereg állt a forradalom oldalán. A helyzetet bonyolította, hogy a felkelők pénztárai már kiürültek és a munkásságot egyre nehezebb volt együtt tartani. A bécsi honvédelmi bizottság meghívására részt vettek az „országgyűlés" esti ülésén, amelyen éppen akkor olvasták fel Jellachich bán levelét, amelyben kijelentette, hogy ő csak a császárnak hajlandó engedelmeskedni, az „országgyűlési" felhívásnak nem. A bécsi honvédelmi bizottmánytól a magyarok számára semmiféle meghívást, megbízást nem kaptak. Visszatérésükkor ismét láthatták, hogy Bécs védelme oly tökéletlenül megszervezett, hogy azt a bán -más segítség nélkül is- egyetlen rohammal át tudná törni. Perczel Miklós a tapasztaltak hatására egyértelműen Jellachich határon túli üldözése ellen foglalt állást. Véleménye szerint Bécsben nincsenek olyan csapatok, amelyekkel együttműködve, összehangolt támadást lehetne indítani a bán