Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

Perczel József érdemeinek legfelsőbb szintű értékelését mutatja Mária Terézia donációs levele, amellyel birtokvásárlásait helyben hagyta, és mindezek mellé magának és utódainak a Bonyhádi előnév használatát engedélyezte. Az adománylevél indoklásában többek között a következők szerepelnek: „megemlékezvén azon érdemekről, melyeket a már előbb említett Perczel József Tolna vármegye első alispánja hosszú éveken át nemcsak az országgyűléseken és a különböző országos bizottságokban, mint nevezett vármegye követe és küldötte fejtett ki, de amelynek tanújelét adta az elmúlt török háborúk alatt és a vármegyéjében fellépett pusztító sáskajárás idejében, nemkülönben az általános, mindkét rendre kiterjedő országos felkelés alkalmával is." Közigazgatási munkássága mellett jelentős gazdasági tevékenységet folytatott. A vármegyei tisztségviselők javadalmazása alacsony volt. 1732-ben pl. az alispán éves tiszteletdíját a még 1718-ban megállapított 400 forintról 600-ra emelték, de ez az egyéb díjakkal (napi-, levél-, küldemény-, ítélőszéki-) sem volt elégséges egy nívós életvitelhez. Perczel József apja, Tamás halálakor örökölte a vámosi birtokot. Öt évvel később, 1738-ban Boronkai Ferenctől és nejétől, Niczky Juliannától megvásárolta a Somogy vármegyei Boronka nevű falut, valamint Keszi, Saárköz és Szentgyörgy pusztákat, mindezek vételára 3650 forint volt. Mivel az alispáni fizetésből mindezt nem tehette, valószínűleg eladta vámosi örökségét. Birtokba bevezetése (beiktatása) egy évvel később történt meg. Ugyanekkor a Babochay család hitelezőitől zálogba vette Lápafőt. 1742-ben Madarász Sándorné Gőcze Zsuzsannától vásárolt újabb birtokot. A Somogy megyei Kercseliget, Nádfő és Szederjes puszta, valamint egy kercseligeti kúria, 4900 rénes forintért cserélt gazdát. Időközben jelentős nyereséggel adott túl Lápafőn, amikor Szalabéri Horváth Lászlónak 3350 forintért átadta a zálogba bírt birtokot. A valamennyi korábbi birtokügyletét messze meghaladó nagyságrendű birtokvásárlása 1743. május 28-án következett, amikor sógorával, Gaál Sándorral megvásárolta báró Schilson János Mihály közel 15 000 jugerumos (cca. 10 000 hold) birto-