Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

1797-ben harmadszor is megházasodott, amikor életét összekötötte a fiatal sombereki Sauska Josefával. Vitalitását jellemzi, hogy e házasságból egymás után születtek a gyermekek, összesen 11, közülük azonban mindössze csak Anna IV. és Katalin élt hosszabb kort. Gyermekei többségét néhány hónaposán, vagy néhány évesen kellett eltemetnie. Ignác szerepe a Perczel család életében különös jelentőséggel bírt. O volt az, aki Ferenc unokaöccsével egyetemben, törvényekben való jártasságával és fáradhatatlan tevékenységével elérte, hogy a család az ún. Schilson pert megnyerje. Sokat bánkódott viszont azon, hogy a gazdálkodáshoz nem kellően értett, és a vagyon elfolyt. 1796-ban adósságai fedezetére kénytelen volt zálogba adni „cikói jószágát"a mágocsi esperes-plébánosnak. Áldatlan helyzetén az anyagiakban is gazdag, harmadik házassága változtatott. Anyósa váltotta ki készpénzzel a birtokot 1805-ben. Hasonló úton jutott vissza majosi birtokaiba 1805-ben, amelyet 1799-ben volt kénytelen elzálogosítani. Bonyhádon halt meg 1811. szeptember 4-én. 50. Perczel Imre I. 1805 -1871. 1805. augusztus 5-én Perczel Sándor I. és Kajdachi Kajdachy Erzsébet házasságából Bonyhádon született. Kiemelkedően jó tanulónak bizonyult. Ezt jelzi, hogy alig tizennyolc évesen 1823. április 10-én már a tudományegyetemen bölcsészdoktorrá avattak. 1825-26-ban Tolna megyében Forster Károly mellett joggyakornokoskodott. Ez és későbbi beosztása arra utal, hogy közben jogi tanulmányokat is folytatott. Komoly, megfontolt ember lehetett, mert amikor második unokatestvére János 1825-ben meghalt, Gyula I. gyámjává őt nevezték ki. 1827. október 22-én a vármegyei közgyűlés a simontornyai járásba esküdtnek választotta, majd ezt követően a főispán becsületbeli aljegyzőnek nevezte ki. Ettől kezdve