Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

netileg Németpalánkára került, ahol megismerkedett remmingsheini Hipp Flórával, dr. Hipp Miklós ügyvéd legkisebb gyermekével. 1882-ben összeházasodtak. Ezt követően, már főhadnagyi rendfokozatban a dorozsmai méntelepen éltek. Házasságukból négy gyermek született: Miklós VI, Etelka VI. (később Béla IV. felesége lett), Dénes II. és Aladár. Katonaként változó szolgálati helyeken dolgozik. Dorozsma után mezőhegyes, ismét Dorozsma, majd Eperjes és végül Debrecen következik. Tíz év szolgálatot követően az uralkodó II. osztályú, majd 1895-ben I. osztály kapitánynak nevezi ki. Újabb évtized elteltével őrnagy, majd 1911-ben alezredes lesz. Nem sokkal az első világháború kitörése előtt kapja meg ezredesi oklevelét. Számos alkalommal részesült elismerésben. Közülük kiemelkedik a Ferenc József rend lovagkeresztje kitüntetés, amelyet 1908-ban vehetett át. 1915 közepétől a császári királyi második hadsereg hadtápos lótenyésztési különítményének vezetője és szervezője. 1918. május 1-én nyugállományba helyezésekor - 40 évig teljesített kitűnő szolgálata elismeréséül - vezérőrnagyi kinevezéskapott. 1933. december 25-én, ismételt tüdőgyulladásban, 80 éves korában hunyt el. A debreceni nagyerdei temető X. táblája első sorának 94. sírhelyére temették. Unokája, Perczel Dénes III. utolsó kívánságáról a következőket írta: „Végakaratában kikötötte, hogy nem temethetik az akkor szokásos és illő katonai díszben,(tehát se sortűz, se zenekar, se díszsír) a köztemető soronkövetkező parcellájába helyezzék, földhant alá. A dísz nélküli fakeresztre kizárólag nevét és életkor dátumait írják. Utasítása városszerte óriási felháborodást keltett, hiszen a Tiszántúl egyik legmagasabb rangú főtisztje volt. Fiai, akik akkor már szintén magas rendfokozatú huszártisztként szolgáltak, mindent elkövettek, hogy ezt a számúkra dehonesztáló (demokrata gyanús) temetést megváltoztassák, illővé tegyék. Csak gyóntatóatyjának kiállása tette kötelezővé és valóvá utolsó kívánságát. Sírja ma is a Debreceni Köztemető peremén található, sok borostyánnal befutva, a szürkülő fakereszt és egy hatalmas tölgy alatt."