Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

1894. április elsején Kossuth Lajos temetésén ő vezette a képviselőház tagjait. 1894. június 9-én Hieronimy belügyminiszter államtitkárnak kérte fel, de nem fogadta el. 1895. január 18-tól már ő a Bánffy-kormány belügyminisztere. Működése időszakában szorgalmazója és fő támogatója volt a szabadelvű egyházpolitika és a polgári házasságkötés bevezetésének. O volt a polgári anyakönyvezés bevezetéséhez szükséges törvények formulázója. Minisztersége alatt készült el a közigazgatási reformjavaslat tervezete. Perczel Dezső terjesztette a képviselőház elé a közigazgatási bíróság felállítását előíró törvényjavaslatot is. Országos teendői miatt kénytelen volt lemondani Tolna vármegyében viselt különböző tisztségeiről. A vármegye törvényhatósági bizottsága rendes közgyűlésén 1895. március 29-én tudomásul vette és „az évek során kifejtett nagyon becses működése fényes emlékét" jegyzőkönyvileg megörökítette. 1896-ban Ferenc József valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Belügyminiszterként a kormányt képviselte a zoborhegyi millenniumi emlék felállítási ünnepségén. Ellátta az országos jegyzőkongresszus védnöki tisztét, ő mondta a megnyitó beszédet. 1897 májusában Széchenyi István gróf soproni szobrának ünnepélyes leleplezésén vett részt és a kormány nevében koszorút helyezett el a szobor talapzatán. 1897. szeptember 21-én Vilmos porosz király a Vörös Sas rend I. osztálya kitüntetést adományozta Perczel Dezsőnek. Ezt követően a sziámi királytól, majd az év decemberében Ferenc Józseftől nyerte el az I. osztályú vaskoronarendet a csillaggal. 1899. február 26-án, amikor a Bánffy-kormány lemondott, ő is visszalépett a miniszterségtől, bár megtartására az új kormányban is lett volna lehetősége. Pár nappal később, március 2-án a képviselőház elnökévé választották. Két és félévi tevékenysége „a pártatlan elnök mintaképeként" zajlott.