Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek I. (Szekszárd, 1999)

Bartal család (Cserna Anna)

Bernáth család A család története a XIV. századig nyúlik vissza. Abaúj vármegyei Bernáth helységből erednek. A bernáthfalvi előnevet viselő famíliának kiterjedt birtokai voltak Abaúj, Bereg, Bihar, Borsod, Heves, Nyitra, Pest, Szabolcs, Szatmár, Ung, Vas, Zemplém, Zala vármegyékben. Csupán Zemplém megyében -1803-ból származó adat szerint- birtokosok a következő helységekben és pusztákban: Zombor, Barancs, Dávidvágocs, Gercsély, Kelecsény, Lasztócz, Pelejte, Puczak, Szilvás-Újfalu, Sterkócz, Sztankócz, Szűrnyeg. A család a XVI. században két ágra szakadt, Bernáth András és Ferenc által. Ferenc ága fiú-ágon kihalt, leány-ágon a Földváry osztatlan nemzetségben élt tovább. Andrásnak négy fia volt: Bereczk, János, István és Lukács. Ok kérték nemességük megújítását I Ferdinándtól. 1563. október 3-án Pozsony várában kelt adománylevél szerint megerősíttettek ősi birtokukban és új címert kaptak. Az ősi címerük egy emberi jobb láb vörös csizmában és nadrágban, térden felül sebbel, melyet egy meztelen kard üt át. Bővítették a következő módon: a kék vért a jobboldali szegletből a baloldali szegletig nyúló szalagot vagy gerendát mutat, melynek felső részében három zöld kocka, az alsó részében pedig vörös nyíl látható. A pajzs négy udvarra és egy középpajzsra oszlik. A zöld halmon nyugvó koronából vörösbe öltözött bajnok emelkedik ki, jobbjában meztelen kardot, baljában harapófogót tart. Az ősi címeren kívül még arany mezőben tollat fogó kéz is szerepel. Pálnak nincsenek utódai. János és Lukács ága fiaikban kihalt, Bereczk unokájában szakadt meg. István ága folytatódik napjainkig. A család egy késői leszármazottja, Bernáth Béla a XX. század fordulóján hivatalt vállalva került Tolnába. A jogi végzettség megszerzése után a megyei hivatali pályafutását szolgabíróként kezdte, majd vármegyei főjegyző és gazdasági főtanácsos minőségében vett részt a közéletben. A hivatali karrierjén túl házassága is idekötötte. Jeszenszky lányt vett nőül, akinek felsőhidvégi birtokán gazdálkodott az I. világháborút követően. Ilona testvére is a megyébe költözött. Ekkorra már a szerteágazó családi birtokok nagyrészt felaprózódtak. Az adósságokkal terheltektől pedig igyekeztek megszabadulni. A XIX. század második felében már jobbára haszonbérbe vett földeken gazdálkodtak. A család a századok alatt felélte amije volt, így a kései utódoknak már nem maradt más választásuk mint a polgári pályák, a hivatali karrier vagy egy szerencsés házasság lehetősége.