Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Dk Szilágyi Mihály: Takács Adám szekszárdi főbíró
A választásból győztesen kikerülő főbíró és bírótársai: „bíróuraimék'' átvették a bírói pálcát, a pecsétet, a kulcsokat, a tanács iratait őrző ládákat. Az apátság tiszttartójától és az alispántól, szolgabírótól kapott instrukciók alapján, s ha módjukban állt, idegenben ellesett példák felhasználásával végezték jól körülhatárolt feladatukat. A város ugyan maga választotta elöljáróságát, de tagjainak névsorát be kellett terjeszteni az ,,apátúrhoz”. A városi elöljáróság és a földesúr Mérey, majd Trautsohn, illetve Rodt apát között nemegyszer nézeteltérések mutatkoztak, ezért bíróuraimék névsorában gyakoriak a változások. Ritkán viselte több éven át a főbíró, a borbíró, a törvénybíró a tisztét. Az „első bírót''- t (judex primarius) főbírónak vagy öregbírónak, helyetteseit másodbírónak (judex alter), harmadik bírónak (judex tertius) vagy kisbírónak (judex minor) nevezték. A másodbíró a főbíró helyettesítésén kívül a közvagyont is kezelte, míg a harmadbíró a törvénybírói tisztet látta el, bíráskodott a mezőváros hatáskörébe utalt ügyekben. A bírók többnyire két esküdtet vagy a jegyzőt vették maguk mellé, ha a város nevében a vármegye közgyűléseire vagy határjárásra indultak. így például 1724-ben Trajber László főbíró, Grüner Márton és Platzakner János esküdtek, részt vettek egy határmegállapító eljárásban. Szabó János „Nótárius uramnak a Simontornyára összehívott nagygyűlésre kellett mennie" („adtam 3 napi költségre 65 pénzt"), egy másik alkalommal a főbíró „a város dolgában Tolnára tévén”, megint más alkalommal „Platzakner János és nótárius uraimék, Paksra lévén Devotiora" merültek fel kiadások. Egy közelebbről meg nem nevezett foglalkozású „Hancz" Hőgyészen volt a „város dolgában ”. A városgazda simontornyai útja is hivatali jellegű volt, ezért a főbíró kilencven pénzzel (krajcárral) egyenlíti ki útiköltségét. Gergő diák és fia is járt hivatalos kiküldetésben Du- naföldváron, illetve Kajdacson. Bíróuraimék nem a gazdag földművesekből kerültek ki. Többségben vannak a kézművesek. A szekszárdi szőlőhegy adta az elfoglaltságot és a jövedelmet a földművesnek és a kézművesnek egyaránt. A másod és a harmadik bírók az adóelszámolás időszakában félreteszik a szőlőbeli munkákat, és Takács Adám kezébe számolják le a bevételt. 1725. április 27-én Fejér Jakab és Faddi János borbírák 17
