Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)
Hegedűs Gyula: A pincehelyi kórház története
ahogy ott torlódott Pincehely határában ember, állat, gép. gazdálkodó és diák, nyugdíjas... és Miska ló és Bodri kutya." " Úgy tűnt, hogy az 1997 januári tiltakozás eredményes volt, hiszen nem szűnt meg a sebészet. Igaz, hogy nagy műtéteket nem vállalhattak, mert azt altatóorvosi ügyelet és a radiológiai ügyelet nem volt biztosított. Az altatóorvos egy magánorvos volt. (dr. Schlégl Piroska), akit szerződéssel alkalmaztak. Az altató asszisztensek pedig Oszkó Krisztina és Mihucz Mariann voltak. A sebészet betegforgalma 1995-ben 85 1 fő volt, 1998-ban is még 400 fő. A kórház 1997. január 1-jétől tartozik a szekszárdi kórházhoz, s ugyanekkor a Tamásiban működő rendelőintézet átkerült a dombóvári kórházhoz és dr. Gyurkó Éva dombóvári laborfőorvos felügyelte a rendelő munkáját. A nagy átalakulás tehát 1997-ben befejeződött és látszólag nyu- godtabb évek következtek, hiszen a belgyógyászat 30 ággyal működött, a sebészet 15 ággyal és 1999-től heti két alkalommal nő- gyógyászati szakrendelések voltak és heti 1-1 alkalommal érsebészeti és 2009-től reumatológiai szakrendelés is volt. Ezeket a szakrendeléseket Szekszárdiéi és Dombóvárról járó nyugdíjas orvosok végezték. Látszólag tehát minden rendben volt. De sajnos, nem sokáig. Ugyanis a bizonytalan helyzetben megkezdődött az orvosok elvándorlása. Neves orvosok távoztak Pincehelyről. Amikor aztán olyan hírek kezdtek napvilágot látni, hogy a sebészetet is meg akarják szüntetni, akkor ismételten forró lett a levegő Pincehelyen. 2004-et írunk akkor. Segíts, hogy segíthessenek! Ez volt a mottója annak a meghívónak is mondható fél lapnak, melyen 2004. augusztus 3-ra, délelőtt fél 9-re hívták a lakosságot a kórház udvarára, ahol a megyei kórház főigazgatójának tájékoztatóját várták a hallgatók. MIT TERVEZNEK TENNI? Környékünk egészségügyi ellátása érdekében, s a befejező szöveg ez volt: VESZÉLYBEN A SEBÉSZETI OSZTÁLY!!! A kórház udvara a szép napsütéses időben teljesen megtelt. Beszédek hangzottak el pró és kontra, melyeket a hallgatók tapssal vagy morogva, de fegyelmezetten tudomásul vettek. E sorok írója is a hallgatóság Zsigáné, 51.. 52. p. 563
