Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Keresztes Hajnalka: Bepillantás a gyönki német reformátusság hitéletébe

híveknek és az ilyenkor ,,haza" látogatóknak. A halottakról való megemlékezés külső formái is puritánok maradtak. A német ajkú reformátusok ezen a napon szeretett lelkipásztoruk Kosa Ferenc62 sírjánál is megállnak egy fohászt mondva. A gyönki német reformátusok a faluban eltemetett lelkészeik emlékét kegyelettel őrzik és a sírok mindig ápoltak. Egykori gimnáziumi tanárok is leltek itt örök nyugalomra, abból az időből, amikor a gimnáziumot még a református egyház tartotta fenn.

Az úrvacsora rendkívül fontos ünnep6’ a német református- ság életében. A már említett 1563-as istentiszteleti rend előírja az úrvacsorára való komoly előkészítés menetét.

A református gyakorlatban ez előkészítő istentiszteletek, ún. bűnbánati istentiszteleteket jelentenek.

A magyar liturgiában is három kérdésre kell felelniük a hívőknek, csakúgy, mint a németben. A magyar reformátusok az első két kérdésre „hiszem és vallom'', a harmadikra ,,ígérem és fogadom" választ adják. A német liturgia szerinti, mindhárom kérdésre „igen”-nel felelnek a hívek.

C) Az emberi élet eseményeihez fűződő egyházi szokások a) Keresztelés:

Az 1563-ból származó rendtartás a keresztség sákra- mentumáról a következőket írja. 1. A keresztségnek a templomban a prédikációs istentisztelet után kell történnie. 2. Csak a lelkész keresztelhet. 3. A gyerek apjának jelen kell lennie. 4. A keresztszülők nem lehetnek könnyelműek vagy szenvedélynek hódolók, vagy nem derék emberek. 5. Csak a gyerek léjét kell

" Kosa Ferenc nagytisztclctü úr 40 éven át pásztorolta a gyönki német gyülekezetét, 1947-ben bekövetkezett halála fordulópontot jelentett az egyház életében: halálát követően egyesült a német és magyar református gyülekezet, amelyet azután Huszár Sándor vezetett, akinek sírja szintén a gyönki temetőben található. Kosa Ferenc síremléke mellett. h' .,Abendmahl feiern" és ..Gottesdienst feiern'' nyelvhasználat sokkal gazdagabb, mint a magyar megfelelője: úrvacsorázni vagy istentiszteletet tartani. Teológiailag az istentisztelet és úrvacsora valódi, mély értelméhez közelebb áll a német kifejezés.

513