Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Dr. Dobos Gyula: Tengőd évszázadai

Az összeírok véleményüket a következőkben összegezték: ,A rendelkezésre álló terület a felhasználtnál nagyobb, de igavonó állat nincs sok. A nehezen művelhető terület termése jó. A nem műveltet legelőnek hagyják. Rét és legelő elég. széna középjó. részben hitványabb legelőből haszon nincs. Kis szőlőcskékben, melyet részben most ültettek, bor eg\’ kapás után 2-3 urna, ritkábban több. Fuvarozázásra való alkalmatosság csekély, csak faizásuk van. A település fekvés közép jó, részben hegyes. " Az adottságok tehát megfelelőek, az eddiginél több telepes (nem örökös jobbágy!) megélhetését is biztosítaná. A nehéz műveléshez azonban az igavonó állatok számát jelentősen kellene növelni.

A két évvel későbbi részletesebb összeírásból kiderül, hogy a telepesek száma majdnem kétszerese a két évvel korábbinak, tehát viszonylag gyors ütemben folytatódott Tengőd benépesítése. Az összeírás azt mutatja, hogy a nemcsak a telepes jobbágyok száma nőtt jelentősen, hanem számottevővé vált az előző összeírást készítő összeírok által még hiányolt megfelelő igavonó állományi nagyság is. Ekkor már a legtöbb gazda rendelkezett lóval és szarvasmarhával, amelyből szintén kiállíthattak igavonó fogatot, mindezek mellett jelentős a sertés- és juhállomány. Valójában az összeírásból nem derül ki, hogy tenyésztettek-e kecskét is, mivel a kecske- és juhállomány közös rublikában szerepel. Csak feltételezhetjük a későbbi tapasztalatok alapján, hogy a faluban nem lehetett jelentős a kecskeállomány. Mivel adózási célzatú az összeírás, ezért a mentességet élvező bíró és kisbíró gazdasági állapotáról a felmérésben nem találunk adatokat.

Tengőd községi változások érzékeltetésére a Mária Terézia- féle urbárium megjelenése előtti időszakból még az 1739-es összeírás adatait citáljuk:

Lat. Fossor = Kapás szőlő, kapaalja. A terepviszonyok függvényében egy nap alatt megművelhető szőlőterület. A XVIII. századéban 190—400 közötti területet jelölhet. Forrás: Bogdán István: Helyi földmértékeink a XVIII. század végén. Történeti Statisztikai Évkönyv 1967-68. Bp. 1970.

42