Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)
Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)
A téesztagok többségének az elégedettsége minden évben a zárszámadást követő bálban az önfeledt mulatozás során a kívülálló számára is jól láthatóan megnyilvánult. A hetvenes évek végére talán már el is felejtették, hogy tíz évvel korábban, a twistkorszak idején a zárszámadási bálokon még erre a jobbára gúnyos dalra is ropták a táncot: ,, Beléptem a tszcs-be, twist! Bevittem a tehénkémet, twist! Hadd tudja meg az a barom, milyen is a közös vagyon. Beléptem a tszcs-be, twist! ” Ha még emlékeztek is rá, a gúnyos mellékíze a nyolcvanas évekre már jócskán megkopott, hiszen az idők során a többség szemében egyre inkább megszépült a közös élet. Ennek ellenére egyáltalán nem tekinthetjük a téeszek világát csupán sikertörténetnek. Ebbe, a 70-es években keleten és nyugaton egyaránt pozitívan emlegetett, magyar modellnek is nevezett, jellegzetesen kelet-közép-európai gazdasági formába (szocialista piacgazdaság) eleve beépültek azok a gátak, amelyek végül ennek a kísérletnek a szükségszerű kudarcát eredményezték. A nyolcvanas évek elején már csak egy új gazdasági reform tudta volna a továbblépés feltételeit megteremteni. A reformálhatóság egyik gátja a mezőgazdaságban (ahogy ezt korábban már említettük) a szabad földpiac hiánya és a föld magántulajdonának korlátozása volt, ugyanis a nagyüzemi termelés mellett a világpiachoz való rugalmasabb alkalmazkodás miatt ekkor már nagyobb szerepet kellett volna kapniuk a háztájiból kifejlődő 20 50 holdas középüzemeknek, amelyek a szakemberek szerint különösen a gyümölcstermelő és az állattartó gazdaságok esetében, jövedelmezőbbek és termelékenyebbek lehettek volna, mint a nagyüzemek. Az említett korlátozások azonban gátolták a hatékony kis- és középüzemek tömeges kialakulását. Ugyanakkor a háztájiban megtermelt jövedelmek ebben az időben a bővített újratermelés helyett, jobb híján és érthetően, nagyrészt a fogyasztást szolgálták. Az agrártermékek belső piaca aztán a nyolcvanas évek közepére telítődött, és a világpiaci kereslet is visszaesett. A kezdetleges piáéi viszonyok az átláthatatlan állami dotációk rendszerével keveredtek, és a költségérzékenység hiánya 414
