Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Balogh Attila: Béri Balogh Ádám élete és dunántúli harcai

Feláldozott családot, otthont, gazdagságot, rangot és életét adta a katona számára legszentebb dologért, mert hitte azt, amelyről másfél évszázaddal később Deák Ferenc szavai is tanúskodnak:

„A jövő áldozatokat fog tőlünk kívánni, miket meg kel! adnunk, de két dolog az, mit áldozatul hozni semmi esetben sem

lehet: a haza függetlensége és a becsület. "

* * *

Béri Balogh Adám emléke a szabadságharc bukását követően a népi hagyományokban és elbeszélésekben élt tovább. A történetek szerencsére nem tűntek el az idők folyamán, amelyet köszönhetünk egyrészt Thaly Kálmánnak.'4' aki szorgalmas adatgyűjtésébe a népi hagyományokat is beillesztette, másrészt azoknak az őseinknek, akik a mai napig megőrizték ezeket számunkra. A hagyományok többsége Béri Balogh Adám hőstetteivel, harcaival, elfogatásával és halálával foglalkozik: tehát az emberek képzeletét a bátorsága, akaratereje és az önfeláldozása ragadták meg. Azok a tulajdonságok, melyeket elődeink követendő példaként kívántak gyermekeik elé állítani. A számos elbeszélés között vannak olyanok, amelyek valóságos ill. valószínű elemeket is megőriztek. Az egyik ilyen történet Balogh Adám kardjáról (11. kép) szól. A népi és (a Balogh) családi hagyomány szerint a kardot, amelyet Rákóczi fejedelem az ónodi országgyűlés alkalmával kapott XIV. Lajos francia királytól, brigadérosának ajándékozta az egyik 1708-as győzelmét követően. A kard francia felirata a következő: „Ne vonj ki ok nélkül és ne tégy vissza becsület nélkül". '41'

Különféle történetek keletkeztek elfogatásáról, egy szekszárdi szilfáról (12. kép), amely alatt állítólag táborozott, illetve a kölesdi Orvoskút-forrásról (13. kép). Utóbbi szerint az elvesztett harcot követően a rácok ennek vizével gyógyították sebeiket.'4 A

J45 OSzK Kt. Föl. Hung. 1389. Thaly-gy. fase. XXIX. tol. 144-146. p.

J<’ Thaly 1865. 310-311. p. és Töttös 2005. 1 I. p. A kard, amelyet a szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeumból a II. világháború alatt a németek vagy az oroszok elvittek, sajnos máig nem került elő. (B. A.)

'4 A rácok gyógyító hatást tulajdonítottak a forrás vizének, amely a későbbiekben búcsújáró helyükké vált és egészen a 20. század közepéig rendszeresen látogattak. (B. A.)

324