Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Balogh Attila: Béri Balogh Ádám élete és dunántúli harcai

hogy térjen vissza Tolna és Baranya megyébe és ott ,, mindenfelől jó vigyázassa/ tévén... jómódjával ha az ellenségnek amiben árthat, csak ártson IN

A Balogh-regimentnek tehát Tolna és Baranya megyében kellett maradnia, Esterházy Dánielnek pedig tisztáznia kellett a két megye Balogh ellen benyújtott panaszát, viszont ö is kifogásolta, hogy a megyék nem teljesítik a hadkiállítási és hadellátási kötelezettségeiket.1NS

Utóbbi azért is komoly gondot jelentett, mert Balogh katonái az idők során egyre ruhátlanabbá váltak. A problémát a Felvidékről hozott posztóval kívánták orvosolni. Fodor László gyalog ezredes kétszer hozott át a Dunán posztót és abát, amelyből az elosztó kimutatás szerint a Balogh-ezrednek 1538 röf posztó és 288 abatakaró járt, ezenkívül az ezred 33 tisztjének 32 röf selyemposztót és 40 röf fajlandis posztót kellett volna átvennie. Valamilyen úton-módon azonban valószínűleg visszaélés következtében a posztóknak nyoma veszett, így a katonáknak továbbra is az 1707-ben kapott ruháikban kellett a küzdelmet folytatniuk.* 1'’ 1708. április 5-én a Regulamentum Universale szabályait követve rendezték a megyékre kirótt portális szekerek számát. A Balogh- ezred Somogy megyéből szerezte be járandóságát, összesen 37 portális szekeret.1,0

Április közepén a dunántúli kuruc seregek már készülődtek a téli szálláshelyeik elhagyására. Május 8-án teljes létszámmal a dobrókai mezőn kellett megjelenniük, ennek megfelelően Balogh Ádám április végén hagyta el Somogy megyét, majd egészen júniusig a dobrókai táborban tartózkodott.1 11

Esterházy parancsára Baloghnak június legelején a Dráva mellé, pár nappal később viszont már a Rábaközbe kellett

IN' E. A. T. K. 1901. 665 p.: 932 933. p. Valószínűsíthető, hogy volt még cgv katonai kihágása is: Esterházy Antal parancsa nélkül ., liirnniskoiloii". l ásd uo. 666. p.

w Bánkúti 1969. 145. p.

I*‘l Tóth 1958. 186. és E. A. T. K. 1901.202 204. p.

|l'" E. A. T. K. 1901. 159 161. p 1,1 Uo. 686. p.

287