Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)
Balogh Attila: Béri Balogh Ádám élete és dunántúli harcai
tisztek és a katonák többsége a volt végváriakból és egyéb katonáskodó rétegekből került ki. Béri Balogh Adám is ekkor, a pápai táborban kapta kézhez 16 eddig ismert dunántúli társa mellett - lovas ezredessé kinevező dekrétumát. Bercsényi az ezredesek’0 kinevezéseiben hadfogadásra adott felhatalmazást tisztjeinek, emellett toborzókörzeteiket is kijelölte számukra.' Béri Balogh Adám a Kemenesalját kapta hadgyűjtő területéül, amiben döntő szerepet játszott, hogy éppen itt töltött be hivatali tisztséget.’0 Pápai tartózkodása idején, január 15-én adta ki első pátensét Bácsmegyei György nevű főhadnagyának: ,,hadaknak fogadására és weg nem hódolt helységeknek meghódítására", valamint az ellenszegülők , Jószágainak contrabontálására ”, Ezt az utasítást már Rákóczi „mezei lovas ezeres-kapitánya "-ként írta alá.’9 A Pápán összegyűlt kurucokat Károlyi a Dunántúl közepéről - a szélrózsa minden irányába indította útra. Balogh Adám ezredének nyugat felé Vas vármegye gazdag városaihoz kellett vonulnia, hogy azokat a felkelők oldalára állítsa.4" Az ezredes első tette Kőszeg szabad királyi városának meghódítása volt. Szarka István nevű tisztje január 16-án szólította fel megadásra a várost. Mivel a felhívás eredménytelen maradt, másnap Balogh személyesen jelent meg Kőszeg falai alatt, majd azt a kurucok hűségére eskette.41 A következő napon már Szalónakról küldte ki Szombathelyi Ferencet Rohonc meghódítására. A küldetés a város zsidó kereskedőinek kirablásával, valamint „megegyezés” szerinti adóztatásával végződött. Január 22-én maga az ezredeskapitány is Rohoncra ment. A történtekért ,h Forrásainkban az ezredest (fő)kapitánynak. ezeres- vagy ezredeskapitánynak. (fö)colonellusnak. németül pedig Obristnak. Obcrstnek nevezték. (B. A.) Mészáros 2000. 3M. p. 3X Esze 1962. 1. sz. 72. p. Bánkúti 1976/b-1977. 54. p. és OSzK Kt. Föl. Hung. 1389. Thaly-gy. fase. XXIX. tol. 112. p. 40 Tóth 1958.44. p. 41 Esze 1962. I. sz. 72. p. 254
