Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Balogh Attila: Béri Balogh Ádám élete és dunántúli harcai

küldöttséget bocsátottak útra Bercsényihez.''1 * * A vezetők habozását és kétségeit ennek a Sándor László és Bezerédj János vezette küldöttségnek sikerült eloszlatnia, akik miután megérkeztek Bercsényi somorjai táborába, meghívták a felkelőket a dunántúli országrészbe.

Abban, hogy a Dunántúlon a középbirtokos nemesség teremtette meg a kuruc ellenállás lehetőségét, több tényező is közrejátszott: 1. a felkelők eddigi sikerei. 2. saját jobbágyaik kurucváró hangulata, 3. ha elmenekülnek, elveszítik annak lehetőségét, hogy megtartsák hatalmukat jobbágyaik felett, 4. közülük sokan részt vettek a kurucellenes császári toborzásokon, amelyeken láthatták a nép elutasító magatartását. '1

A kurucok oldalára álló köznemesség nagy része a török háborúk idején végbeli vitéz volt, de a harcok befejeződése után többségük (a szélnek eresztésiiket követően) megyei hivatalt vállalt. Utóbbiak közé tartozott a kemenesaljai főszolgabíró Béri Balogh Adám is, akinek a felkelők Dunánál való megjelenésével egy új korszak kezdődött életében.'

Bercsényi a dunántúli hadjárat vezetését Károlyi Sándor generálisra bízta, aki az 1703. november-decemberi felvidéki hadjáratban, s az év végi morvaországi portyázásokban szerzett érdemeivel vívta ki Rákóczi és a főgenerális bizalmát." Károlyi 1704. január 1 1-én Somorjánál a befagyott Dunán kell át 5000 fos seregével. A következő estét már Pápán töltötte és ezt a várost jelölte ki főhadiszállásnak.'4 Az újonnan szervezett dunántúli kuruc haderő ,,szinte napok és hetek alatt" talpra állt. Károlyi önéletírása szerint egy hetet töltött el a hűségeskük felvételével, a tisztek kinevezésével és a védlevelek, pátensek kiállításával. A

Tóth 1958. 39. p.

" Bánkúti 1975. 46. p.

,l Tóth 1958. 39 -40. p.

Esze 1962. 1. sz. 71 72. p.

Mészáros 2000. 2. p.

’4 Bánkúti 1975. 47-48. p. Pápa azonnali kapitulációját Sándor Lászlónak, a vár kapitányának köszönhették. A város birtoklása egy fontos stratégiai pontot jelentett, mert a központi fekvéséből adódóan alkalmas volt az egész Dunántúl szemmel tartására és egy esetleges Bécs elleni támadás kiindulópontjaként szolgálhatott.

’5 Károlyi öncletr. 72. p.