Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)
Dr. Dobos Gyula: Tengőd évszázadai
Egy 1553. október 1 -én keltezett okirat szerint Bornemisza Mihály és János a Tengődön korábban szerzett birtokukat békésen bírták. Ám a török házukat felprédálta, tűzzel elpusztította, természetesen irataikkal együtt. Ezért 1. Ferdinánd királyhoz folyamodtak novo donatioért. Ezt az új adományos levelet Bornemisza János és Mihály meg is kapta. A birtokba iktatást azonban, amelyet a zalai és szerdahelyi konvent megbízásából Kristóf káptalani ember, Zokoli Ozvald birtokos szomszéddal kívánt realizálni, a török jelenléte miatt nem tudták megvalósítani, ezt a tényt okiratban rögzítették. s 1560. szeptember 11-én Werbőczy Imre magtalan (utód nélküli) halálát követően birtokai a kincstárra szálltak. Tengődi javait Szent- györgyi Gábor, Rudina Imre nádori titkárok, és Prosztonyi Péter kapták. Okét ugyanezen év november 2-án már be is iktatták birtokaikba. A tengődi Bornemisza családdal Mihály személyében egy 1542-ben készült összeírásban találkozunk, mely szerint egy portát birtokol. Iratok hiányában nem tudjuk, hogy Mihály apja, vagy esetleg idősebb testvére a török korban hires vitézzé vált tengődi Bornemissza Jánosnak .''' A Dunántúl számos végvárában (Pápa, Sigetvár, Kanizsa, Palota stb.) lovas vitézként, lovaskapitányként, főkapitányként szolgáló, török elleni harcokban számos dicsőséget szerző (de valójában jelentősebb vagyonhoz nem jutó) Bornemisza János 1589. december 23-a előtt hunyt el. N A feudális joggyakorlat szerint a homo regins (királyi ember) és a homo capitularis (káptalani ember) feladata volt a beiktatást a szomszédok jelenlétében végrehajtani. Ha nem volt ellentmondás, a beiktatás megtörténhetett. Ha valaki közülük ellentmondott, mert a birtokot használta, akkor a beiktatás nem fejeződhetett be. 11a az ellentmondás birtokon kívülitől származott, akkor be lehetett fejezni a beiktatást. Az ellentmondó a továbbiakban az ügyet jogi útra terelhette, azaz perelhetett. A Királyi VIagyarországról a török hódoltság alá eső területek adományozása a török uralom ellenére rendszeres maradt. Azonban a helyszín helyett gyakran a még királyi területen fekvő végvárból, mami longával azaz hosszú kézzel történt meg a beiktatás. Ylivel valójában az ilyen ,,beiktatáskor" nem derült ki a valós birtoklási helyzet, ez később számos ellentmondáshoz, perhez vezethetett. ''' Életét részletesen lásd e kötet Nev es tengődjek c. fejezetében. 17
