Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)
Mátrai Ildikó: A Nyéki-Holt-Duna története, amiről a régi térképek mesélnek
A Sárvíz és a Duna sárközi szakaszának szabályozása a XVIII-XX. századokban A középkori Sárköz a Duna és a Sárvíz között kialakult mocsaras terület volt. A Sárvíz ekkor a Duna egyik legjelentősebb jobb oldali mellékfolyója, medrét széles mocsáröv kísérte. A Séd, a Pét, Inota patakok vizéből táplálkozott, Cecénél vette fel a Kapóssal bővült Siót, majd kanyargós mederben megkerülve a Sárközt Bátánál ömlött a Dunába. 174 Bél Mátyás ezt írja Notitiájában: „A vármegye folyói közül a legfontosabb a Sárvizius, magyarul Sárvíz, mely posványos vizet jelent; medre ugyanis mocsaras, a folyó mindkét partján szélesen terjengős állóvizeket, pocsolyákat alkot, amelyek kákával és náddal vannak benőve, s azok miatt áthatolhatatlan. " 175 Az árvizektől látogatott Sárköz területén viszonylag ritka településhálózat alakult ki, ahol a lakosság az ártér hasznosításából élt. 176 A sárközi ártéri fokrendszer a mohácsi csata előtti középkor vívmánya: a fokok és a nagyobb csatornák valamint a mesterségesen magasított vízmentes dombok építését okleveles adatok bizonyítják. A középkorban ismerték a kanyarátvágást és a sarkantyúkkal való sodrásvezérlést is. A Decs határában létrehozott Ásás-Duna valószínűsíthetően a középkor kanyarátvágása, 1775-ből találjuk róla az első feljegyzéseket. 177 A török időkben, a XVI. Századtól kezdődően az ártéri népek számára az vált egyre fontosabbá, hogy falvaik nehezen megközelíthetőkké, az ártér pedig vadonná váljon. Ezért a fokok és csatornák tisztítása elmaradt, az ártér elposványosodott. Mivel a víz szétvezetése megszűnt, az árvizek ereje megnőtt. A Rákóczi szabadságharc után a területre érkező új földesurak és adománybirtokosok a külföldi példából azt látták, hogy a nagy mocsarak akadályozzák a vízi és szárazföldi közlekedést, járványos betegséget terjesztenek, termékeny búzaföldeket lehet kialakítani a helyükön. 178 A XVIII. század végén az egyre növekvő Dóka (1979). Juhász (1961). Dóka (1979). Andrásfalvy (1973). Andrásfalvy (1973).
