Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Fuksz Márta: A Petrits család

tői, és vásárjaik elég nagyok voltak ahhoz, hogy a Dunántúlról érkező mézeskalácsosok is jó bevételre számíthassanak. Azonban Mohács esetében nem tudott segíteni, ebben ő is bizonytalan volt.

178 Már említettem, hogy a családok szigorúan betartották szóbeli megállapodásukat, mégis néhány esetben eltértek ettől. Ha valamelyik mester nem tudott egy vásárba elmenni, szólhatott valakinek, hogy sátrával elfoglalhatja a helyét. Néha pedig kényszerűségből is átmentek egymás körzetébe. Ha egy vásárban nagyon sok áru megmaradt, a következő környékbeli vásárba akkor is el kellett menni termékük romlandósága miatt, még ha az nem is a saját körzetéhez tartozott.

179 A mézeskalácsos mesterek termékeikből adódóan a búcsúkon is árusítottak, nemcsak a vásárokon. A búcsúk esetében szintén területi felosztással éltek a mesterek, bár az első világháború után sok mézeskalácsos kezdett elmaradni a búcsúkról. Ez összefügg az offerkészítés csökkenésével, ugyanis az első világháború után egyre kevesebb helyen maradt meg az offerhasználat szokása. Először a katolikus magyar többségű településekről „tűnik el" az offer, míg a katolikus „svábok" egyes búcsújáró helyeken az 1960-as évekig is megőrizték a szokást. Petrits József (1. sz. m., IV. generáció) még készített viaszoffereket, azonban fiának, Petrits Istvánnak (1. sz. m. V. generáció) szinte alig van szüksége ebbéli tudására, míg az 1930-as években ténylegesen felhagyott vele. A család addig eljárt a szekszárdi Kisasszony-napi (szeptember 8.) és a máriagyűdi (Baranya megye) búcsúkra, de ott voltak Zombán, Kisdorogon, Sióagárdon és Kalocsán (ma: Bács-Kiskun megye) is (lásd: 7. sz. m. térkép). Az 1940-es évek után csak két helyre járt ki és jár ki azóta is folyamatosan a család, a szekszárdi és a sióagárdi búcsúkra, máshova már nem. A tolnai Verling József nem tudott felvilágosítással szolgálni, hogy mely búcsúkra járhatott el a család. Elmondása szerint Kalocsára, Sióagárdra biztosan nem jártak, mert az a Petrits család körzete volt. Talán Szekszárdra átjöttek búcsúk alkalmával is, de 178 Egy későbbi interjú során Verling József megerősítette, hogy a Lajtai család nagyon jó kapcsolatot tartott fenn a bajai mézeskalácsosokkal. 17 Stoll László és Verling József közlései.