Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

impulzív embernek, mint Lajos bácsi, nem kell túl magas vérnyo­más, amely már szívproblémát okoz, keringési zavarokhoz vezet, szövődmények keletkeznek. Akkor még nem voltak jó gyógyszere­ink ilyen jellegű betegségek kezeléséhez. Gyermekded is volt, mert a magas vérnyomás az intellektust is kikezdi. " Felesége példásan ápolta, és otthonában vele, kettesben sze­rette volna utolsó napjait eltölteni. 1979. január 26-án reggel halt meg a szekszárdi kórházban. Hideg, jégpáncélos idö volt, ezért társa nem tudott vele lenni a ne­héz órákban, s ezt soha nem tudta magának megbocsátani. Február l-jén temették, jelen volt Cserháti József pécsi megyés püspök is. Az emlékező búcsúbeszédet Perczel Bertalan mondta. Sztrilich Lajos szemészorvos, egyik dolgozatában hagyta ránk szakmai végrendeletét: „ Végszó A részletesen tárgyalt, és pontosan leírt munkánk eredményeként felszámolást nyert Tolna megye trachomas fertőzöttsége. Ujabb fertőzést nem észlel­tünk, friss beteg nem jelentkezett, a régi trachomások a már maradó szövődményei hosszabb idő után sem lángoltak fel, így magasabb körök elgondolásával, és egyéb egészségügyi ellátottság érdekében, és átszer­vezési lehetőségével, a bonyhádi kórház fertőző szem­es trachomaosztályára nem volt tovább szükség, annál is inkább, mert az új dombóvári kórház szemosztálya is megkezdte működését. Ezzel, 1971. év január l-jén véget is ért két évtizedes működésünk. Működésünk eredményes volt, mert el- és megértük azt, hogy Tolna megyében trachoma, e fertőző népbetegség már nincs. Arany János Hagyaték c. versének utolsó sorai­val teszek pontot beszámolómra: » És ne haljak meg, mint koldus, Aki semmit sem hagyott. « ... én ezt a munkámat hagytam Tolna megyére. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom