Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

Ez ideig a gyéren előfordult trachomas betegek ellátását a kör-, majd körzeti orvosok, községi orvosok végezték, a fertőzés háború utáni belobbanásának kézbentartásához azonban ez már kevésnek bizonyult. Sztrilich szakmai felügyelete mellett két, Budapestről érkezett trachoma-kezelőnő kezdte meg munkáját a legjobban fertőzött 7 községben, ezek: Hidas, Majos, Kakasd, Izmény, Aparhant, Mucsfa és Nagy vej ke voltak. A községekben víztartályos, csapos mosdóval ellátott kezelőhelyiségeket létesítettek gyógyszeres szekrénnyel, a szükséges műszerekkel. Sztrilich trachomafelszámolási stratégiájának kulcsfigurája a trachoma-kezelő (gondozó) nő volt: „(...) én az eredményes trachoma elleni megelőző és gyógyító munkámban, annak legnagyobb részében nem a hatósági, a körzeti orvost tartom a legfontosabbnak, hanem a középkádert, a szakvonalon dolgozó, jól képzett és csak egyedül ennek élő trachoma-gondozónőt, akit szemész szakorvos irányít és vezet. "

49 A kezelőnők részletes havi jelentést írtak munkájukról, a betegről nyilvántartást vezettek. Havi fizetésük 1949-ben a veszélyességi pótlékkal együtt 349 Ft volt, melyhez még 200 Ft kiszállási díjat kaptak. Öt év alatt 6 gondozási kört alakítottak ki, összesen 25 községgel: 1947- ben Aparhant központtal 5 községgel 1948- ban Bonyhád " 6 Hidas " 3 1951- ben Kéty(Zomba) " 3 Tevel " 5 1952- ben Hőgyész 3 A gondozónők a kör központi helységében laktak, onnan jártak a kezelést elvégezni, leginkább gyalogosan, vagy kerékpárral. Megküzdöttek esővel, sárral, a betegek közönyével, hanyagságával és tudatlanságával. Félévente minden családhoz eljutottak, Sztrilich Lajos dr.: A bonyhádi trachomagondozó és a vele kapcsolatos gondozási körök 15 éves működése. Kézirat. Az összefoglalót Sztrilich 1970-ben készítette.