Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Gonda Gábor: A nemzethüséget vizsgáló bizottságok és tevékenységük Tolna vármegye Völgységi járasában

kenykedö hármas-bizottságok összeállítását, befolyást gyakorolva ezáltal a bizottságok tevékenységére, illetve várható döntéseire is. Mint jelentéséből kiderül, Szálka községben „a telepesek a III-as bizottság munkáját elősegítik. "

87 Tették mindezt jól felfogott érdekből, hiszen a körzetvezető megígérte számukra, hogy „(...) a bizottság működése után bővebben lesz a kezükbe állat"**, ház és gazdasági felszerelés. A körzetvezető augusztus 18-i jelentésében ismét a bizottság szerinte túl lassú munkája ellen kelt ki. Mint írja, a „tempó túl lassú, tegnap 20 ügyet intéztek el reggel 8-tól d.u. í_ 3-ig, és ahogy az elnökkel ma beszéltem, ez a tempó csak a nyomtatványok felügyelete. Ő tartotta a kapcsolatot a telepesekkel, kommunikált velük, intézte ügyes-bajos dolgaikat, közvetített a telepesek és a felsőbb szervek között. Mindeközben próbált érvényt szerezni a felülről érkező utasításoknak, és igyekezett megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak is. A körzetvezetői tevékenység minden bizonnyal az állóképességet próbára tevő, állandó leterheltséggel járó feladatot jelentett. Nyilvánvalóan komoly stresszfaktorként jelentkezett a községekben tapasztalható (a német őslakosok és az újgazdák kényszerű együttéléséből adódó) pattanásig feszült légkör, a sok utazás, az állandó készenléti állapot, a sok döntési helyzet, az időzavar. Ahogyan Fürst maga is írja, „feltétlenül szükségem van itt segítségre, mert az administráció (sic!) olyan nagy már, hogy azt is alig győzöm, viszont bárki jön a megyébe telepítési ügyben, (...) nekem kell vele először foglalkozni. (...) most hogy a III-as bizottság már megkezdte működését, munkám még több lesz. (...) csak bírjam az iramot idővel és fizikailag. " TMOL NH 130/1945. Nem mindenki bírta Fürsthöz hasonlóan a munkatempót és a vele járó stresszt. Horváth Jenő, a dombóvári körzet vezetője 1945. augusztus 21-i keltezésű, Pers Pál kirendeltségvezetőnek címzett levelében írja, hogy szeptember l-jével lemond hivataláról, ugyanis - mint írja - „egészségi állapotom az eddig történt események következtében annyira megromlott, a nagyfokú idegkimerülés folytán olyan nagymérvű lesoványodás következett be nálam, hogy orvosom utasítására — hogy még nagyobb bajokat elkerülhessek - azonnal minden izgalomtól mentes munkától tartózkodnom kell (sic!) és feltétlen nyugalomra van szükségem, sőt környezetváltozásra. Ennek folytán tisztelettel bejelentem, hogy semmiféle külső, - telepítéssel kapcsolatos - munkát végezni nem tudok, a falukba kijárni nem tudok, miért is tisztelettel kérem azonnali felváltásomat, hogy egészségem helyreállítása céljából minél előbb elutazhassak. " A nagyfokú idegkimerülés diagnózisát igazoló hatósági orvosi bizonyítvány mellékelve. TMÖL NH 392/1945. 87 TMÖL NH 130/1945. 88 Uo.