Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

- Kedves barátomnak és feleségének, a volt kedves munkatársamnak látogatására jöttem, és örömmel látom, hogy azon a magyar egészségügyi parlagon, amelynek müvelésére tudatos idealizmussal vállalkoztak, ma már gazdag a termés. Igaz barátsággal, szívből örvendezve búcsúzok: 1959. március 1. Dr. Ángyán János, egyetemi tanár A vendégkönyv - a baráti és udvarias gesztusok leszámításával is -, az intézet és vezető orvosának apoteózisa. Érzelmi leképezése egy járványos szembetegség felszámolásának, egy orvos-beteg viszonynak, egy válságokkal tarkított - nem félünk kimondani - gigászi harcnak. Tallózzunk még a bejegyzésekben! „ További munkához sok sikert és egy másodorvost kívánunk " - írta 1957-ben egy egészségügyi minisztériumi főelőadó. Akármilyen hihetetlen: Sztrilich egymaga volt. Jöttek-mentek itt szakorvosok: gyakorlaton, helyettesítésen, konzíliumon. Rövid időre, néha inkább tehernek. És Sztrilichnek nem csak az intézetet kellett vezetnie, mert hogy továbbra is ellenőrző orvosa volt a VIII. sz. bár 1950. május 31-től Tolna és Baranya megyékre leszűkített trachomakörzetnek. A könyv tanúsága szerint volt itt szakember látogató Szófiából, Moszkvából, Erfurtból, Csehszlovákiából. Jártak itt: - filmesek, „hogy egy jó felvilágosító filmet készítsünk, és ezzel is segítsük a trachoma gyógyításáért és felvilágosításáért folytatott harcot "; - újságírók, akik látták, hogy „minden álom megtalálja a megvalósítóit. " Simonovits István egyetemi tanár, egészségügyi miniszterhelyettes találóan így fogalmazott: „Nagy munkát végzett az osztály és ami ezzel azonos, Sztrilich főorvos." Nagyszerűen érzékelte: Sztrilich egyszemélyes intézmény volt a trachoma gyógyításában: nélkülözhetetlen ember!