Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)
Mátrai Ildikó: A Nyéki-Holt-Duna története, amiről a régi térképek mesélnek
Hazánkban a köves utak és a vasutak kiépítéséig a Duna volt a legforgalmasabb kereskedelmi útvonal, a főmeder mellé települt mezővárosok (pl. Baja, Báta) voltak ezen utak állomásai. Felfelé ló, marha és ember vontatta hajók közlekedtek a gőzgépek bevezetése előtt, így a főmederrel párhuzamosan, annak jobban járható oldalán húzódtak a vontató utak. Bátától Bajáig a Duna jobb partján, Baja felett a bal parton haladt a vontatóút észak felé. A Sárvíz is fontos vízi út volt, melyen Simontornyáig, Székesfehérvárig vontatták fel a Duna menti árterekben termelt árut. Az egyes fokokon és a hozzájuk csatlakozó csatornákon lehetett megközelíteni a Dunáról az ártérben fekvő falvakat is. A Pösze (Pesza) hajózó csatornát (23. ábra) valószínűleg a középkorban Bátaszékre települt ciszterci rend tagjai építették. 157 A Dunántúl római kori úthálózatának egyik jelentős főútja volt a Nagyút (Via Magna), 158 ez az Eszéket és Budát összekötő hadi út a Dunával párhuzamosan haladt a folyó jobb partján. A fellelhető szakirodalomban találhatóak olyan elképzelések, mely szerint Dunaszekcsőtől Szekszárdig a folyót kísérő dombvonulat gerincén haladt, más nézetek szerint 159 Báta után lekanyarodott az ártérre, érintette Bátaszéket, majd újra visszakanyarodott a dombvonulatra. Az átgondoltan és a természet erőihez is alkalmazkodóan kiépített római kori úthálózatot a későbbi korok emberei továbbépítették vagy újra felépítették. 160 A középkori úthálózat ezt a megállapítást támasztja alá, bár itt már kereskedelmi utakról lévén szó, több átkötő út szerepel a térképeken: marhahajtó utak, piacokat felkereső útvonalak. 161 A török uralom, majd az azt követő háborúk hosszú sora a természet elvadulását, ártérnövekedést, rendezetlen erdőket, mocsári világot eredményezett, a sárközi középkori falvak összeköttetésében a vízi utak játszottak jelentős szerepet. 162 Andrásfalvy (1973). Andrásfalvy (1974). Andrásfalvy (1974). Mérey (1997). Karoliny (1982). Andrásfalvy (1973).
