Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Fuksz Márta: A Petrits család

Míg az ütöfás mézesek alapanyaga csak mézzel, az ejzolt tészták csak cukorral, e harmadik típus mindkettővel egyszerre készült. Megjelenésük ideje a mézeskalácsosok termékei között bizonytalan, de Szabadfalvi József ennek az idejét is az 1850-es évekre teszi.

143 A legegyszerűbben elkészített termék volt, nem darabáruként, hanem mindig kilóra, vagy legalábbis előre csomagolva mérték a vásárokban. A családi hagyomány szerint

144 Petrits Gottfried már készített puszedlit, de forrással - terméklistával, számlakönyvvel, feljegyzéssel - nem rendelkeznek, és tárgyi hagyatékaik között sincsen olyan, ami alátámasztaná állításukat. Viszont Petrits József (1. sz. m., IV. generáció) hagyatékából megmaradtak azok a pléh tésztaszaggatók, amik a mézespuszedli gyártásához kellettek.

145 A mézeskalácsos mesterek másik jelentős bevételi forrását képezte a méhviasz feldolgozása. Mivel a mézeskalácsosok a viaszt sonkolyosan (a méz kinyerése utáni állapotban) vették át a méhészektől, ezért először meg kellett tisztítani a maradék méztől és egyéb szennyeződésektől. Ezután használták fel a viaszt gyertya- és offerkészítéshez. Tulajdonképpen az offer öntött viaszszobrocskát jelent, amit a hívők a templomokban helyeztek el, hogy kéréseik teljesüljenek, vagy már hálaajándékként vitték a templomba. Hasonló faragott faformákban öntötték ki az offereket viaszból, mint az ütőfák, amelyek lehettek egy oldalon domborúak, de ha két formát összefordítottak sima felükkel, akkor szobor alakúak is. Általában testrészeket, állatokat, vagy tárgyakat ábrázoltak, és a hívők olyan formát vettek, amit vagy akit meg szerettek volna óvni bajtól és betegségtől.

146 Nemcsak a mézeskalácsosok árultak offereket a búcsúkon, hanem a templomok is az ünnepektől függetlenül hálaajándék gyanánt, és így az egyház megrendelése egész évben jövedelmezett. Az offerkészítést a 20. század elején kezdték elhagyni a mézeskalácsosok, és csak bizonyos búcsújáró helyeken maradt fenn a szokás. A család is csak az első világháborúig készített rendszeresen offereket, mely még Petrits József (1. sz. m., IV. generáció) nevéhez fűződött. Fia, Szabadfalvi, 1986. 40. p. Petrits József és Petrits Szilveszter beszámolója. Petrits József hagyatéka. A Petrits család tulajdona. Vajkai, 1942. 120-121. p.