Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Fuksz Márta: A Petrits család

tolnai eredetű mézeskalácsos család ütőfái között is megtaláljuk a sellő motívumot. A 19. század második felétől egy új technika jelent meg és terjedt el fokozatosan, míg ki nem szorította az ütőfákkal készült mézeskalácsot körülbelül az 1930-as években.

138 Ez volt az ejzolt tészta. A nyers tésztát egyszerű pléhszaggatóval vágták ki a megfelelő formájúra, majd sütés után tetejét színes ételfestékkel vonták be, és zselatinból, tojásfehérjéből, burgonyakeményítőből kikevert sűrű masszával, azaz ejzzel díszítették. A tésztára kis tükröt, bilétet

139 (színes papír) is ragasztottak díszítésként (3. sz. m., 9-10-11. képek).

140 A termék színessége, látványossága miatt kelendőbb volt, mint a régi mézestészta, elkészítése is egyszerűbb volt a díszítés ellenére, így nem csoda, ha maguk a mézeskalácsosok is elhagyták idővel a régi mézes készítését. A Petrits család mesterei mindkét tésztatípust gyártották az 1940-es évekig, amikor is Petrits István (1. sz. m. V. generáció) hagyott fel a készítésükkel. Verling József elmondása szerint ők a második világháború előtt már alig gyártottak ütőfás mézeskalácsot. Az „értéktelen" ütőfákat a padláson tárolták, télen pedig azzal fűtöttek.

141 Stoll László szintén arról számolt be, hogy az első világháborút követően még vegyesen gyártották a „nyomatos" mézeskalácsot, de az 1930^I0-es években már kevesebb készült belőle. Eltűnését annak tudja be, hogy az ütőfás mézeskalács tésztája nagyon kemény volt, évekig is elállt a termék, ezért elsősorban nem megenni vették, hanem a lakást díszítették vele. Míg az ejzolt mézeskalácsot a mézescsókhoz és a puszedlihez hasonlóan azonnal fogyaszthatták. A fogyasztás iránt való igény, illetve dísztárgyként való feleslegessé válása is hozzájárult eltűnéséhez.

142 A mézesek harmadik típusa a közönséges nevén ismert mézespuszedli, vagy más néven lédig tészta vagy barna tészta. Szabadfalvi, 1986. 39. p. Stoll László a sallang elnevezést használta, míg Petrits József bilétnek nevezte a díszítő papírt. Petrits József beszámolója és bemutatója alapján. Verling József beszámolója. Stoll László közlése szerint a mézescsók (mézespuszedli) elterjedése vezetett oda, hogy a vevőközönség az ehető mézeskalácsot kezdte keresni.