Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Keresztes Hajnalka: Fejezetek a nagyszékelyi német reformátusság életéből

ritkán tértek el. Míg a magyaroknál általában a szülő nevét kapta gyermek, vagy a nagyszülőét és ritkán a keresztszülőét. A sok keresztszülő közül az egyiket éppen úgy hívták, mint a megkeresztelt gyermeket. Itt is nehéz eldönteni, hogy tudatosan vagy véletlenszerűen került-e be a komák közé a gyermekkel azonos nevű. A német reformátusok nem választottak „katolikus neveket", szentek neveit. Nemigen találunk olyan neveket, mint Franz, Alois vagy Anton, hanem Johann, Philipp, Jakob, Andreas, Konrad, Heinrich, Wilhelm, Friedrich.

62 A három német református Tolna megyei gyülekezet anyakönyvei ebből a szempontból sok hasonlóságot mutatnak. Bár a bácskai németek Pfalzból származnak, a névválasztás közös vonásokat mutat. A nagyszékelyiek az alábbi neveket kedvelték: Konrád, Heinrich, Johann, Johann Jakob, Philipp, Daniel Reinhart, Reinhard Kristóf név. Gyakori több név együttes használata: Johann Heinrich, Johann Konrad, Johann Georg, Johann Daniel, Georg Heinrich. A lányoknál az Elisabetha, Chatharina, Dorothea, Anna Mária, Margaretha, Netta, Susanna nevek szerepelnek. Ugyanebben az időszakban a magyaroknál a legkedveltebb fiúnevek: János, József, István, György, Mihály. A lányoknál a sort az Erzsébet vezeti a gyakoriságban, ezt követi a Zsuzsanna, Sára, Julianna, Katalin. A keresztelések száma 1836 és 1873 között a német reformátusoknál száz körül volt, míg a magyar reformátusoknál Némedivel - ma Tolnanémedi - együtt (ez a gyülekezet Nagy székelyhez tartozott és együtt vezették az anyakönyvet 1845-ig, amikor is Némedi különvált) Ekkor tűnik fel az anyakönyvben kutatónak, hogy a korábbi 20 körüli keresztelő a tizet ritkán éri el.

63 A magyar gyülekezet lassan elsorvadt és az erősebb német gyülekezet hatása érződött a kitelepítésig. Keresztelési edényeik az 1816-os felmérés szerint a következők voltak: „ Egy keresztelő kis Kánná, hozzá való hosszúkás tállal ugyan Cinből. — Egy nagy fehér kotzkás Abrosz egy jókora nagy Sophie Kuhn: Sitte und Brauch in der alten und in der neuen Heimat, gezeigt am Beispiel des Dorfes Sivatz in der Batschka. Pädagogisches Institut Stuttgart Wintersemester 1956/57. Magyarszékelyi gyülekezet anyakönyv - Születés, esketés, konfirmáció.