Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Kaczián János: A Tolna megyei akadémikusok • 23

VIII. MELLEKLETEK A baranyai munkás-és szegényparaszt-mozgalom története a kiegyezéstől az első világháborúig (1867-1914) 79 kandidátusi értekezés tézisei: A kutatási feladat meghatározása „A Délkelet - Dunántúl ipari központja a 19. sz. elejétől, különösen a század negyvenes éveitől, a Mecsek vidéki liász kőszénmedence ásványkincs intenzív feltárása miatt Pécs lett. Az ötvenes években az osztrák nagytőke kezébe került antracén szénkitermelés Pécs környékén, Észak- Mecsek vidékén, továbbá a kincstár tulajdonába Komló és környezetében, Magyarország gazdasági szempontjából is figyelemreméltó bányászatot és indusztriális fejlődést eredményezett. A gyorsan fejlődő szénbányászat regionális ipari kapcsolatokat hozott létre. Az egykorú igazgatási határok (megyehatárok) természetesen ezt a fejlődést nem, vagy alig befolyásolhatták. A pécsi szénre épült a Dunai Gőzhajózási Társaság folyami hajózása, a Pécs és környéke bőr-, vas-, kerámia-, építőanyagstb. ipara, amely azután fellendítette a baranyai (Mohács) Duna forgalmát. Gyorsította régió vasút- és úthálózatának kiépítését. Segítette Somogy élelmezési iparát (cukorgyártás Kaposvárott.) Ez az indusztriális fejlődés sajátos arculatú, szakmai és művelődési színvonalú, nemzetiségi struktúrájú nagyipari munkásságot hozott létre. Elsősorban a kitermelő iparban, a szénbányászatban, valamint a kerámia-, élelmezési és építőanyag iparban. Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan a 18. sz. végétől és a 19. sz. elejétől ismert kis és középipar egyes ágazatai, amelyekben a továbbfejlődést egy- egy jelentős technikai újítás, találmány biztosította, ugyancsak nagyipari nívóra emelkedtek. A pécsi porcelán (eozin), nyersbőrfeldolgozás (krómozás), hangszeripar (vákuumsípok) stb. fejlődése a technikai forradalom talaján született helyi feltalálónak köszönheti. A nagyipari munkásság mellett, annak számát is túlhaladó közép és kisipari munkás állomány is a vizsgált korszakon keresztül nagyjelentőségű. SZITA 1985. 18 p 150