Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Kaczián János: A Tolna megyei akadémikusok • 23

F. m.: Úti jegyzetek a Kaukázusból; Bp., 1899.; Magyarország gaszteromicetái; Bp., 1903.; Szf.1905. Márc. 13-án: Magyarország földalatti gombái. Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1905. 23. k. 203-254. p.; Magyarország földalatti gombái, szarvasgombaféléi; Bp., 1911.; Szekszárd vidékének gombái; Matematikai és Természettudományi Közlemények; 1933. 37. sz. Irodalom: Tudós Hollós László; Magyar Alföld 1911. aug. 20.; TmKé; 1918. április 4/1. p.; Moesz Gusztáv: Hollós László emlékezete; Botanikai Közlemények 1941. 38. sz. TmÚ; 1941. júl. 12/2.; Pataki József: Megyénk történelmi kiválóságainak rövid életrajza; Szekszárd, 1958. 34-35. p.; Nevezetes emberek Bács-Kiskunban; Kecskemét, 1971. 83. p.; Id. Szakály Ferenc: Hollós László élete és munkássága; Szekszárd, 1989.; Új MÉL: Bp., 2001-2004. III. 316. p.; A MTA tagjai: Bp., 2001.

1. 522. p.; Arckép: MTA - C- 690/1; 691/1, 3. BEZERÉDJ PÁL földbirtokos t. 1917 - Matematikai és természettudományok osztálya Az első önként adózó magyar nemes, Bezerédj István unokaöccse Sopronban született (1840. március 17.), de birtoka és életműve Tolna megyéhez, Hídja-pusztához, és 1879-től Szekszárdhoz kötötte. Az életrajzi kötetek földbirtokosként tartják számon, fontosabb azonban a selyemtermelés érdekében kifejtett iparszervező- és irányító munkája. Tagja volt a főrendiháznak (1903-1918), valóságos belső titkos tanácsos címet kapott (1910). Bécsben a Terezianumban tanult, majd a bajorországi Weichenstefan városban végzett gazdasági iskolát. A bölcseleti tárgyak is vonzották, sokat olvasott és foglalkozott esztétikával, magyar nyelvű szépészeti munkákkal, képzőművészettel.

88 Tanulmányai végeztével két évig a gazdálkodást gyakorolta, aztán ismét tanulásba kezdett külföldön. Hat évig élt Párizsban, onnan járta be a nyugat-európai országokat. Hazatérve folytatni akarta nagybátyja munkáját, a selyemhernyó-tenyésztést. Erre fordította az anyai ágon oroszországi rokonság révén örökölt 240 ezer Gaál: Bezerédj 567. p. 57