Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Töttős Gábor: A tolna megyei időszaki sajtó kezdetei • 371

megye vezetőihez és a kormány egyes tagjaihoz: tehát tevékenysége és jó kapcsolatai teszik lehetővé számára kiemelkedést. Mindehhez az első, igazán jelentős lépcsőfokot a Tolnamegyei Közlöny jelentette a maga hagyományostól eltérő erejével, új - legalábbis a megyében új - eszközeivel. ÖSSZEGEZÉS - KITEKINTÉS A helyi újságírás kezdő évét, a Tolnamegyei Közlöny első évfolyamának hétköznapjait tekintettük át. Ebben, mint cseppben tenger, már mindazok a gondok jelentkeznek, amelyek a későbbi sajtónkra is jellemzőek, tekintsünk bár a hírszolgálatra vagy a vezércikkekre. Hibái, hiányosságai ellenére is hasznos lapnak nevezhetjük a helyi sajtó első termékét s érdemeit nem csökkenti, inkább növeli az a tény, hogy minden, amit elért, a saját erejéből eredt, ráadásul egyetlen hivatásos újságíró közreműködése nélkül. A hivatali akták lúdtollat percegtető nyugalmához szokott járásbíró, a csöndes tespedésbe merülő lelkész ezen a kis lapon kezdett többet tenni annál, hogy magának vagy feletteseinek írjon: csoda-e, ha ezt soksok hibával tette, véletlen-e, ha néha a tisztelt olvasó sajtótermékhez nem szokott idegeit tette próbára? S akárhogy is berzenkedünk, mégis ennek a negyedrét újságnak lapjait kell silabizálnunk, ha valamit szeretnénk megtudni arról, hogyan éltek, mit tettek, mit gondoltak ük-és dédapáink. Mert kellő kritikával kezelve pótolhatatlan forrás a korabeli sajtó. Nézze el nekem a ma jól (?) tájékozott újságjaihoz szokott kortárs, ha minden tiszteletem azoké, akik minden anyagi fedezet nélkül, gyakorlat és elődök nélkül, széleskörű támogatásban aligha bizakodhatva, rosszindulatú régebbi újságok pillantásainak kereszttüzében, silány formájú, hullámzó színvonalú, személyeskedő és provinciális hetilapjukat az olvasó kezébe adták. Első tárcájukban megírták, amit erről az újságról hinnünk kell: „Mytiléné városáról mondták volt, hogy a kapu nagy, a város pedig kicsi, félni lehet, hogy város kiszalad a kapun. Ezt jegyzé meg egyik jóakarónk, midőn lapunknak előfizetésre való fölhívását olvassa vala. 64 Róla még TÖTTŐS, 1995. 154-155. p. 410