Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Töttős Gábor: A tolna megyei időszaki sajtó kezdetei • 371

Töttős Gábor A TOLNA MEGYEI IDŐSZAKI SAJTÓ KEZDETEI Tolna megye a dualizmus első éveiben Az 1848-1849-es polgári forradalom és szabadságharc után kényszerűen akadt meg a kapitalista fejlődés, nem folytatódhatott töretlenül a reformkor sem gazdasági, sem kulturális tekintetben. Ez azonban nem jelentett stagnálást, hiszen főleg gazdasági téren noha lassúbb ütemben - előrelépett a Habsburg birodalomba olvasztott Magyarország, s már a kiegyezés előtt is tanúi lehetünk az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének. Tolna megye helyét ebben a korszakban a középen találjuk: elsősorban természeti adottságainál fogva nem mondható elmaradottnak, mezőgazdasága, néhány mezővárosának kereskedelme és ipara túlnőtt a helyi jelentőségen. Paks, de ezt megelőzve Dunaföldvár a vízi közlekedés és árucsere fontos pontja, Bonyhád, Dombóvár, Simontornya ipara a döntően agrárjellegű országban, ha nem is számottevő, de számon tartott. A megye nagybirtokai a gabonapiac fontos tényezői, a faddi dohányt pedig még a londoni tőzsde is külön jegyzi. Szekszárd vörösbora ismertté válik nemcsak az európai kontinensen, hanem a brit hadsereg ellátási cikkeként és az Egyesült Államokban is. Ám éppen ez utóbbi esetben merült föl egyre élesebben a jó közlekedés hiánya, vagyis a vasúti összeköttetés megteremtésének igénye. Ezt némileg mérsékli egy ideig, hogy az 1856-os bogyiszlói Duna-átvágás után a DunaGőzhaj ózási Részvénytársaság rendszeres hajójáratokat indít. Ez az összeköttetés biztosítja az ország mindennapjaival az érintkezést: hajón érkezik a posta, a hírlapok és az újságba nem került hírek is így jutnak a megye keleti széléhez. 1872-ben Tolna északnyugati szélén már működik az Enying-Dombóvár-Fiume közötti fő vasúti vonal, a megye székhelye azonban csak 1883 őszén örülhet egy szárnyvonal létesítésének, amely dél felé még másfél évtizedig zsákutcaszerüen az utolsó állomás. Ez az állapot 371