Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: A katonaság és csendőrség az 1901. évi „véres” pincehelyi választáson és pótválasztáson • 329

kitüntetés ténye, mint ahogy a Pincehelyen történtek korábban, a csendőrség fegyverhasználati joga körül akkoriban kiélesedő vitához is szolgáltattak érveket, a képviselőház falai közt is többször hivatkozás tárgyát képezve.

98 Az országgyűlés ellenzéki padsoraiból például többször felmerült, hogy a csendőrség fegyverhasználatának megrendszabályozása céljából, az bűnügyi és fegyelmi ügyeiben a polgári bíróság alá tartozzon. Ezzel szemben a Rendőri Lapok 1902. július 6-i száma nemcsak a három csendőrt vette védelmébe - és tartotta kitüntetésre érdemesnek, megemlítve, hogy a szokásostól eltérően a döntést a „legaprólékosabb részletekig kiterjedő szigorú hatósági vizsgálat előzte meg" -, hanem az általános támadásokkal szemben a csendőrség fegyverhasználati jogát is. A lap utalva a korábbi két év, fegyverhasználat terén csendőrséget ért támadásokra, mímelt kérdésbe burkolva fejti ki a pincehelyi csendőrök magatartása kapcsán a csendőrség fegyverhasználati jogosultságát szűkíteni szándékozó törekvésekkel, esetleg interpellációval szembeni álláspontját: „Tehát baj az is, ha az utasítás jó és a csendőrök híven, lelkiismeretesen, okosan teljesítik kötelességeiket! Talán az lett volna a helyesebb, ha a csendőrök összetett kezekkel nézik a garázdálkodást, megadással tűrik, hogy fejszecsapások alatt elpusztuljanak és halálukat még ötven-hatvan polgártársuk meggyilkoltatása kövesse. ".

10

° Gyökeresen eltérő szellemben értékelte a kitüntetés tényét a honi szociáldemokrácia lapja, a Népszava, mely a legkategorikusabb elutasító álláspontot tette magáévá. A lap címében (Kitüntetett gyilkosok) is "beszédes", 1902. július 5-i cikke azonban a konkrét esetet csak apropóként használta fel, hogy a korabeli politikai, választójogi, választási rendszerrel, egyúttal a csendőrséggel szembeni kendőzetlen véleményének hangot adjon. „Hírül hozták az országnak, hogy hadi éremmel tüntették ki azt a három csendőrt, aki belelőtt a tömegbe. A gaztettet tetézték egy másik gaztettel. Kitüntették a gyilkosokat kik a nép filléréből táplálkozva, kipusztítják kenyéradó gazdájukat. Az ember kiköp az undortól, ha látja, mily erkölcstelen, mily elvetemült az uralkodó tanácsadóA Rendőri Lapok 1901. október 6-i beszámolójában egyértelműen a csendőrség jogos önvédelmének ismerte el a fegyverhasználatot (33 1. p.). Rendőri Lapok 1901. december 15. 412. p., 1902. január 19. 25. p. Rendőri Lapok 1902. július 6. 218. p. 355