Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: A katonaság és csendőrség az 1901. évi „véres” pincehelyi választáson és pótválasztáson • 329

honvédkerületeknél rendszeresített hadbíróságok, míg másodfokon a honvéd főtörvényszék jogkörébe tartoztak* A csendőrt fegyverének használatára feljogosító helyzeteket, eseteket a szervezeti utasítás 11. §-a öt pontban sorolta fel. Az általunk tárgyalt esetre az első kitétel volt érvényes, mely kimondta, hogy a csendőr fegyverének használatára mindenki ellen jogosítva van, aki a csendőrt erőszakosan megsérti, vagy őt támadással veszélyesen fenyegeti'

89 A fegyverhasználat körülményeit pedig már a szolgálati utasítás 50. §-a szabályozta, melynek alapelve, hogy a ,,csendőr(...) fegyverét csak azután használja, miután minden enyhébb eszközök alkalmazása eredmény nélkül maradt, s ekkor is még a legnagyobb kímélettel járjon el". Az utasítás továbbá előírta, hogy a körülményektől függően fegyverhasználat esetén elsősorban a kevésbé veszélyes fegyverek, így a kard és a szurony használandók, illetve ellenszegülés vagy csendőrre intézett támadás esetén az emberélet kímélése végett elég, ha a csendőr az illetőt „csak" ellenállásra és megszökésre teszi képtelenné. Mint az előbbiekből kiderült, a szervezeti utasításban engedélyezett fegyverhasználatnak, főleg lőfegyver használatának több feltétele és több fázisa volt. Az eljárás, mindenekelőtt a tényállás megállapítására szolgáló nyomozati szakasz feladata volt annak kiderítése, hogy a pincehelyi fegyverhasználatkor a csendőrök valóban körültekintően, azt megelőzően a fennsorolt lehetőségeket kimerítve cselekedtek-e.

91 A csendőrséget a testület szervezéséről szóló 1881/III. te. helyezte a katonai büntetőjog hatálya, egyben a m. kir. honvéd bíróságok illetékessége alá (8. §). TÖRVÉNYTÁR, 1881. 11. p. 89 Rendeletek Tára 1887/1. kötet 1019-1021. p.; PAP, 1888. 32-33. p. 90 Rendeletek Tára 1887/1. kötet 1145-1146. p.; PAP, 1888. 33. p. 91 Az eljárás lefolytatásának mikéntjéről a katonai bűnperrendtartás (kbprdts.) rendelkezett, amely hasonlóképpen a katonai büntetőkönyvhöz (kbtkv.) a korszakban Magyarországon törvényi alakban nem létezett. Míg az 1855-ben császári nyílt parancs formájában életbeléptetett osztrák kbtkv., a „MilitárStrafgesetz..." magyarországi joghatályát a kiegyezési törvényekből merítette, majd azt az 1868:XLI. te. a honvédségre, az 1881:111. te. a csendőrségre is kiterjesztette, addig a közös hadsereg számára 1884-ben kiadott kbprdts-t a honvédségnél és a csendőrségnél 1885-ben vezették be. GÁBOR, 1901. 7-8. p.; GYŐRFFY, 1925. 17-18. p.; PAP, 1888. 106. p. 352