Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)
Jékely Berta: Az építőkultúra és településhasználat változásai Kalaznón • 225
a vagyonos gazdák portáin a telekrendet u-alakúvá formáló, nagyméretű téglalábazatos kukoricaszárítók épültek. A XX. század első évtizedeiben az épületek növekedése, a kétkonyhás hosszúház (szoba-konyha-szoba-konyha-kamra) terjedése figyelhető meg. Az alaprajz változásával járt a tüzelőberendezések változása is. A szabadkémény az újonnan épített hátsó konyhába került, és megkezdődött annak zárt terű füstölővé alakítása, az első konyhába pedig zárt kéményt építettek. Ekkor vált széles körben általánosság a konyhai és a szobai rakott tűzhely, mely megváltoztatta a lakáshasználat rendszerét, és kialakította az egy lakóterü házat. Fejlődött az épületek szerkezete - megszűnt a hosszanti irányú mestergerenda alkalmazása, és elterjedet a székes tető, valamint a csonkakontyos tetőforma. Az épületek anyagára is a korszerűsödés volt jellemző - gyakoribbá vált a vályog, illetve a tégla, a deszka padozat, valamint az asztalos által készített, egyre fejlődő szerkezetű nyílászárók. Ezen évtizedekben az épületek külső megjelenésére a díszesedés jellemző. Igen jellegzetes utcaképet eredményez Kalaznón a csonkakontyos tetőformával keretezett, erőteljes vízvető párkánnyal tagolt, lizénákkal díszített, zsalugáteres ablakkal és a tornác utcai végén tympanonos ajtóval ellátott homlokzatok sora. A XX. század első felének második szakaszában tovább fokozódott az épület méreteinek növekedése. Gyarapodott a szobák száma és nőtt a belmagasság is. Az épületeket az utcafronton magas lábazat építésével emelték meg. A lakóházak méreteinek növekedése mellett azok külső megjelenése is városi, polgári hatásokat tükröz. Az utcai homlokzatot a kétsoros alaprajzi elrendezés látszatát keltve igazították a városi mintákhoz - a tornácvég elfalazása révén egy harmadik ablakot helyeztek el ott. Elterjedtek a nagyméretű, gerébtokos nyílászárók, melyeket beépített redőny és spaletta véd. A homlokzatokon megjelentek az építés idejére és építtető személyére utaló feliratok, valamint az íves párkányok és a virágmotívumok. Az áttekinthető szerkezetű faluban a közösségi épületek a templom körül és a Fő utcában koncentrálódtak. A település XX. századi építőkultúrájában és településhasználatában az első törést a második világháborút követő népességcsere okozta. A betelepített lakosság más 313
