Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)
Jékely Berta: Az építőkultúra és településhasználat változásai Kalaznón • 225
apostolok, valamint Jézus élete látható. A templomot a második világháború végéig használta rendszeresen a falu lakossága, a háborút követő kitelepítések következtében azonban az evangélikus gyülekezet szinte elfogyott/ 1 " A megmaradtaknak az 1950-es évekig a falu saját papja tartotta az istentiszteleteket, ezután a gyönki lelkész járt át kétheti rendszerességgel. Evangélikus istentiszteleteket 1965-ig tartottak rendszeresen az evangélikus templomban, addigra azonban annyira megfogyatkoztak a hívek a faluban, hogy az önálló evangélikus gyülekezet megszűnt Kalaznón. A kitelepített német lakosság néha visszajár a templomba, elsősorban konfirmációi ünnepséget és esküvőt tartani. 1989-ben a templomkertben álló világháborús emlékmű felújítására és avatására tértek vissza. A betelepített bukovinai székely lakosság római katolikus vallású, így ők az evangélikus templomot nem használták. A 904. telepesek közül sokan soha nem is jártak a templomban." Ma már a templom amúgy is túl nagy és magasan is van az elsősorban idős hívekből álló, kicsiny gyülekezetnek. A székelyek nem használják az evangélikus templomot, azonban annak harangját kondítják meg, ha meghal valaki a faluban. A település belső rendjének formálásában a templom szerepe a legfontosabb, melynek hatása a teljes településformára kiterjed. A templom körül központi tér alakul ki, s a fontosabb közösségi épületek is köré szerveződnek. 205 A templom használaton kívül rekedésével a kialakult településrend is megbomlott. A település közepén egy használaton kívül rekedt, üres templom áll, ezáltal a falu szimbolikus középpontja súlytalanná vált. A kiürült templom központi térszervező szerepét nem vette át másik épület, s a közösségi épületek szétszóródtak a településen. Az üresen álló KRÁLING, 1993. XXX. 1950-ben már csak 57 evangélikus vallású élt Kalaznón. MEEL TBS. 121/c. A kalaznói evangélikus gyülekezet története 1900-1950. Az ünnepségekre visszatérő németek mindig meghívják a falu lakosságát is, akiknek ez része el is megy a svábok evangélikus ünnepségeire. Kajtár Katalin egyszer járt a templomban az ötvenes években, Sipos Emma soha nem volt a templomban. BÁRTH, 1997. 64. 259
