Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Törvényhatósági választások Tolna megyében 1871-1917 • 5

kerületenként eltérő mértékű volt, sőt adódtak olyan esetek is, amikor növekedés történt. A választók számában a legnagyobb csökkenés a bátaszéki kerületben volt. Az értékesítési nehézségeknek és a községet ekkor érő természeti csapásoknak köszönhetően a község választóinak száma 572-ről 17l-re csökkent.

54 Még ennél is nagyobb arányú csökkenés történt Bölcskén, ahol a választók száma a korábbinak alig több mint negyedére csökkent (1871: 315, 1877: 94). Megfeleződött a létszám Szakcson és Dunaföldváron, további tetemes fogyatkozás volt a választók számában Alsónyéken, Gyönkön, Nagyszokolyban, Ocsényben, Sárszentlőrincen, Kölesden, Faddon, a nagyobb települések közül Szekszárdon és Pakson. Ellenben a völgységi járásban és a dombóvári járás déli részén lévő kerületekben jelentős mértékben - 44-70 % közt - nőtt a választók száma. Ezek a cikói, györei, majosi, teveli, závodi és dombóvári, mucsi, naki kerületek voltak. A növekvő tendencia e kerületekre a korszak végéig jellemző volt, minek eredményeképp az 1871-ben a választók arányában még jócskán megyei átlag alatt reprezentált járások - a dombóvári azzal együtt, hogy a legintenzívebb népességnövekedésü járás volt a megyében -, 1913-ra megközelítették, sőt a völgységi meg is haladta azt. A választók összetétele A választói névjegyzékek a korszakban végig feltüntették a választói jogosultság eltérő indokait, külön-külön jegyezvén fel a megfelelő ház- és földbirtok, illetve jövedelem után fizetett adó, a régi (politikai) jog és a szellemi-értelmi képzettség okán szerzett jogalapot. A névjegyzékre adócenzus alapján kerülők választójogát anyagi helyzetük változása évről-évre érinthette. (Többek közt ezért is volt szükség a választói névjegyzékek évenkénti összeállítására.) Ez tapasztalható többek közt Dunaföldvár 1913. Például az alispáni időszaki jelentés szerint 1876-ban a tavaszi árvíz a termés felét, a fagy pedig a szőlő egy részét elpusztította. Ez nyilván sokaknál tetemes bevételkieséssel, az adófizetés csúszásával, elhalasztásával járt együtt. Rúzsa Éva szíves közlése; TMÖL AI 1984/1876.; Balázs Kovács Sándor: Bátaszék története 1849-1921. In: Bátaszék története 1790-1944. Szerk.: dr. Dobos Gyula, Bátaszék város önkormányzata, 2000. 157. p. 23