Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)
Csekő Ernő: Törvényhatósági választások Tolna megyében 1871-1917 • 5
A választások pártpolitikai jellegéről kevés konkrét adattal rendelkezünk. A megválasztottak pártállásáról sem közvetlen levéltári, és jóformán sajtóbeli információink sincsenek. Kivételt csupán csak az 1871. évi - még nagy érdeklődés mellett megtartott választás - képez, amelyről a belügyminiszterhez felküldött főispáni jelentésből tudjuk, hogy a választott bizottsági tagok között az ellenzék 109 fővel többséget szerzett a 99 tagú kormánypárttal szemben. A bizottság kormánypárti többsége csupán a virilisták jelenlétének volt köszönhető. 97 Ez a kiegyensúlyozott helyzet rövid időn belül gyökeresen megváltozott. A pártfúzióval 1875-ben széles alapokra helyezett új kormányzópárt létrejöttét követően Tolna megyében is kialakult az elsöprő kormánypárti többség. Ekkor állítólag volt olyan idő, amikor az ellenzéki „függetlenségi párt alig 10-20 biQQ zottsági hellyel" volt képviselve a megyebizottságban. Erről az időszakról az ellenzéki Tolnamegyei Közlöny később a következőket írta: „A magát liberálisnak hazudott párt megszállta, elfoglalta, magáévá tette a megyeházakat, a községházakat, a jegyzői lakokat. Kisajátított magának minden pozíciót. Nem volt gyökere lent és mégis élt majdnem negyven évig. Ezért, ezeknél fogva. És ebben az országban nem is grassált soha akkora arcátlansággal a pártpolitika és hatalmi érdek, mint az öreg generális alatt.". Erre példaképpen a lap a gyönki-hőgyészi út kövezésének ügyét hozta, melynek tervbe vett megvalósulása az időközben lezajlott, függetlenségi jelöltek győzelmét hozó választás miatt hiúsult meg: „A megyeházán lőttek azonban a hatvanhetes képviselőjelölteket buktató negyvennyolcas, rebellis Gyönknek, két hatvanhetes úr kívánságára." - áll a lapban. A virilisták megoszlása a jelentés alapján: 168 kormánypárti, 52 ellenzéki. Stipta (1995) 164-165. p. A kormánypárti Tolnavármegye egyik száma fogalmaz így már a koalíció idején, mikor az egyre erőteljesebben fellépő vármegyei függetlenségi párttal szemben ezt az időszakot hozza fel ellenpéldaként, hogy ilyen mértékű kormánypárti többség ellenére „Boda Vilmos urat, a megyei függetlenségi párt elnökét mindig beválasztották a vármegye legfontosabb bizottságaiba. Jól tették - mert nem a pártpolitikát, hanem a közügyeket szolgálta a szabadelvű párt.". Tolnavármegye 1907. november 10. Tolnamegyei Közlöny 1907. november 14. 42
