Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

látványosan és meggyőzően beszél. Hasonló erdősítések vannak Gyöngyösoldalon is. Öregsziget, Malomtető, Vargató kerítve nem voltak. Ennek valamint a háborús évek munkaerő hiányának következménye kézzel foghatóan mutatja a különbséget. Történt egy nagyon érdekes kísérlet Szomfován 1942-ben. Az akkori gondnok, Koltay György végeztette. Abban az évben elég sok feketedió termett, és a külső ármentett részen egy vágásra kerülő területet sűrűn bevetettek ősszel feketedióval, a dió maghullása után november végén, december elején. Megpróbálták őriztetni. Kevés sikerrel, mert a vadászbérlőre való tekintettel kutyát nem volt szabad odavinni. így a téli, de főleg a kora tavaszi időben a vaddisznók szinte a teljes vetést felették. Az elszórtan kikelt dióból napjainkra az erdőrészben álló néhány szép példány szolgál bizonyítékul. Mondanom sem kell, hogy az elvetett dió semmilyen ápolást nem kapott. A feketedió fiatal korban a sérülést, rongálást hihetetlen gyorsan kiheveri. Mindkét régi birtokos gazdálkodásában nem kis gondot okozott az 1925-1945. évi szilfavész. Ebben a jelzett időszakban ugyanis a mezei szil állománynak szinte majdnem az egésze elpusztult. Én még tanúja vagyok, hogy a szil az ártéri erdőben a mai ember számára elképzelhetetlen nagy tömeget képviselő fafaj volt. Voltak olyan egész tagot, erdőrészeket magukba foglaló területek, ahol a szilegy-két más fafaj néhány szálas elegyen kívül - szinte teljes egészében összefüggő állományt alkotott. (Pl. Decs 67/a,b, 43/c, 48/a, 47/a, 45/c, 56/a, 65/a, 73/a,b, 74/a,d, 76/a,b, 2/b, 3/a,b.) A tömeges pusztulás kezdeti szakaszában a Közalapítvány az állományokban un. szúfogó fákat döntetett, egy bizonyos idő után ezeket tűzifának feldolgozva gyorsan eladta és elszállítatta. Azonban a vészt sem mérsékelni, sem megállítani nem lehetett. A kipusztult nagyobb szil-ligeteket, főleg fiatalabb állományokban valamint ahol ezt a talaj és a körülmények lehetővé tették, feketedió erdősítéssel pótolták. Ezek az erdősítések a környező állomány árnyékhatása, valamint később az óriási vadkár miatt, kevés sikert hoztak. Ezeket a kis dióiigeket a szarvas agancsával előszeretettel károsította. Néhány ilyen erdősítés megmaradt, melyet aztán az idősebb állománnyal azóta már letermeltek. Néhány szil mégis megmaradt (Őcsény 64/f). 373