Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

A nagy ártéri rétek lakója a haris. Főleg a változatos domborzatú réteket szereti. Tavasszal hallani sercegő, recsegő hangját főleg reggel és alkonyatkor. Régebben (30-40 éve) a lőrincorri réten egyszerre 6-8 haris is harsogott. Számuk egyre fogy. Hangjuk a tavaszi esték érdekes zenéje. A jégmadár a fokok és holtágak állandó kémlelője. Egy bokor vagy fa ágán a víz felett lesi zsákmányát, amely rendszerint apró hal, keszeg, hogy villámgyorsan rácsapva elkapja. Színe felülről a tiszta ég kékje, hasa alja a rozsdás lehulló falevél. Színe folytán szinte észrevehetetlen, csak akkor érzékeljük, ha rövid, füttyszerü hangját hallatva elrepül. A holtágak, fokok meredek partjaiban, üregekben fészkel. Elég ritka, kis számban mindenütt megtalálható. Zátonyok, holtágak állandóan zsákmányra éhes lakója a kárókatona. Ez a fekete tollruhájú, ügyes halászmadár telepeken fészkel, a holtágak, tavak körül lévő öreg, ágas (loboncos) fűzfáin. A fák idő múltán az ürüléküktől kipusztulnak, elszáradnak. Legnagyobb fészkelő telepük a Lassi előtti hármas zátony volt. A vadkacsákat fészkelőként is jó néhány faj képviseli, legnagyobb számban a tőkés kacsa. De ősszel és tavasszal vonuláskor szinte minden kacsafajta megfordul a tavakon, holtágakon. Tőkés kacsafészket találtam víztől 3 km távolságban, odvas fában, és ugyancsak víztől távol korhadt öreg tuskóban. Persze, ez inkább kivétel, mint általános. A tavak, holtágak közelsége a rendes fészkelő helyei. A kendermagos réce is állandó fészkelőnek számít, de kis számban él itt. A tavak, mocsarak elmaradhatatlan látványa a szárcsa és a vízicsibe. Különösen érdekes látvány, amint a vízicsibe apró fiókáit tavirózsa- és sulyomleveleken vezetgeti, élelmet keresgélve. A belső nyugalmas tavak nádasokkal szegélyezett részén állandó fészkelő a búbos vöcsök. Érdekes színfoltja a nyugalmas vizeknek ez az el-eltűnő majd felbukkanó vízimadár. A mezőgazdasággal határos területen mindennapos látvány a fácán. Az ismétlődő árvizek és a vaddisznó a fészekaljak tönkretételével gátat szabnak nagyobb tömegű szaporodásának. Vonulóként, főleg ősszel, a vadlibák számos faja fordul meg Gemenc tavain, vizein. A nyári lúd, vetési lúd a vonulás elején, a nagylilik, kislilik a vonulás közepén, végén. Érkezésük 367