Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

lőni, de hogy ne pazarolják a töltényt, és ne lődözzenek potyára, elhatározták, hogy egy háborús szuronnyal

16 agyonszúrják. Megközelítették a disznót, de az veszettül forgott és támadott. Most mi legyen ? Lefogni nem tudják, de megközelíteni sem. Az egyik kitalálta, hogy ott vannak nem messze a fára aggatott varsák, az egyikből kiveszik az erős varsakarót, azt a hegyezett végével a disznó szájába dugják, a másik meg leszúrja. A kan menni nem tudott, de forgott, csapkodott, kegyetlenül védekezett. A varsakarót valóban a disznó szájába dugták, de mire leszúrásra került a sor, a disznó egy nagyot csapott a nyakával, a karó eltörött. Na, majd a hosszúnyelű baltával elintézik. Jó néhány sikertelen kísérlet után a balta fokával egy ütés leterítette a disznót. Hozzá kell tennem, a fuvaros igen erős, az átlagnál sokkal izmosabb ember volt. Személyesen jól ismertem. Na, megvolt a disznó, föl a szánkóra, és egy trappban haza, Decsre. A kan öreg, eléggé sovány volt, rendkívül pajzsos. A zsákmány megszerzését a fáradtság és a kockázat nem érte meg. Az öreg szürke Egy kicsit újra elkalandozunk a régi Sárközbe és annak úgynevezett Keskeny erdejébe. A történet idejében még az erdő melletti szállások, tanyák nádtetős polyvásaiban vagy kazlaiban, nem számított ritkaságnak a dugott puska, amelynek töltete nem sörét, hanem vágott ólom volt. Egy öreg orvvadász azt mondta, az volt az igazi, mert az mérgeset durran. Az őszi-teli erdei munkák, fuvarozások előtt volt néhány olyan szállási ember, aki fuvarra számítva, ősszel lovat vett. Egyébként máskor lovat nem tartott, és tavasszal, ha nem volt fuvar, eladta. A mi emberünk is így gondolkodott. Elment Bátaszéken az Erzsébet napi vásárba lovat venni. Ősszel mindig olcsóbban lehetett hajtani való öreg lovat vásárolni. Kinézett magának egy öreg szürkét. Hosszú alkudozás után azt meg is vette. Abban az időben, ha valaki vett, vagy eladott, az áldomás a jó vásár reményében el nem maradhatott. Emberünk nem volt haragban ezzel a szokással, sőt a borral, meg a nótával és a mulatással sem. Az áldomásivás a vásárban bajonett 306