Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

A betyárbecsület Egy verőfényes februári napon összehozott a sors három orvvadásszal. Annyira közelembe jöttek, hogy még megfordulni sem volt módjuk és idejük. Egyiknél puska, a másiknál távcső és zsák, a harmadiknál egy hátizsák volt. Mivel a meglepetéstől szólni sem tudtak, én törtem meg a csendet, és adj Istennel üdvözöltem őket. Rendkívül megszégyenülten és letaglózva érte őket a találkozás. Egy vastag tölgyfa tövében ültem, és részemről zsebre tett kézzel folyt utána az eszmecsere. Nekem puskám nem volt. Mondták, hogy máshova indultak, ami igaz is volt. Figyelmeztettem őket, hogy a puskáért esetleg ÁVÓ és akasztófa járhat. Ezt ők is jól tudták. Mondtam nekik, hogy amíg itt leszek, a kerületem tartsák tiszteletben, ma meg nem találkoztunk. Szentül megígérték. Ezután folytattuk utunkat. Igen sok termelésem volt a kerület egész területén. Volt benne egy jó csomó száradék. Egyik reggel észrevettem, hogy az általam a munkásoktól előző nap átvett fából 2 erdei ürméter száraz szilfa hiányzik. A nyomok frissek voltak, kétlovas kocsival vitték el. Nagyon bosszantott a dolog. A kocsi nyomon elmentem a faluig. Nem hagyott az eset nyugodni, de nem szóltam senkinek. Pár nap múlva reggel hozott az egyik favágóm egy levelet. Ceruzára föltekert és ellenirányban gondosan összenyomott csomagolásban. Köztudott, hogy ezt kibontás után újból úgy összehajtani lehetetlen. Kérdem, ki küldte. Azt válaszolta nem mondhatja meg. A levélben szó szerint a következő állt: „Erdész úr, a fát ne keresse ! Azt még az éjjel a malomban összevágták és eltüzelték. X,Y lopta és adta el." Tudtam, hogy a levél küldője a távcsöves orvvadász volt, bár a nevét nem írta oda. A késő esti találkozás 1948 karácsony hetében történt. Az erdőt már 10-15 cm-es hó takarta. Azon a bizonyos estén a faluban történt munkabérfizetés után hazafelé indultam a vén Duna jegén, mert így gyorsabb és könnyebb volt a járás. Jó 3 km után egy a Dunára kifutó nyiladékra tértem, hogy az erdőben mélyen bent fekvő erdészházba hazamenjek. Egy ott felejtet, kis sarjúpetrence feküdt 300