Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Cserna Anna: "Iparkodó gazdaság" A lótenyésztés és a lónemesítés ügye • 229

mégis az a kiváltságuk adta, hogy megengedhették maguknak az újítások finanszírozását. A gazdálkodás minden ágára kiterjedt ugyan a vizsgálódásuk, de az állattenyésztés és nemesítés elsőbbséget élvezett a társaság körében. Tolnában, ahol elfogadható minőségű 63528 holdnyi rétet és 132010 hold nagyságú legelőt tartottak nyilván,

33 az állattartás nem jelentett költséges befektetést, legfeljebb a tenyészállatok külföldi beszerzése járt kiadással. A szükséges legelők mennyiségének megítélése eltérő volt tájegységek és birtoktestek szerint. A községek és a birtokosok között a használat körüli viták kivétel nélkül peres úton végződtek. Emiatt első pillantásra a lótenyésztés megtorpant, bár a tennivaló kézenfekvőnek látszott. Az átmeneti szünet kiküszöbölésére a lónemesítés érdekében a közigazgatás keretében a vármegye teremtett fórumot. A nemesi közgyűlés a lótenyésztésre ügyelő választmányt, másképpen kiküldöttséget jelölt ki 1825-ben, amelynek a működését rendszeresen felügyelte. A kiküldöttség idős Bezerédj István táblabíró „előlülése alatt" azzal a feladattal kezdte meg a munkáját, hogy „az egész Hazában s ezen Megyében is tsüggedő Lótenyésztésnek előmozdítására nézve véleményt adjon."

34 Tagjai között ifjú Bezerédj István, Csapó Dániel, Dőry Károly és Raymund valamint Czindery László nevét találtuk. Mindnyájan jó gazda hírében álltak, tehát szakmai szempontból a lehető legjobbakat bízták meg. Mindnyájan státusuk, birtokaik megőrzésében, az utódaik jövőjében gondolkodó, előrelátó gazdaként ügyüknek tekintették a vármegyei lótenyésztést. A tenniakarásuk a nemzeti érzéssel párosult. A nemzeti felbuzdulás időszakában a „Hazafi" és a cselekvő ember fogalmai összemosódtak. A jó polgár, vagyis a nemesember csak az lehetett, aki megfelelt a „haza javára cselekedni" elvárásnak. Bárki a kultúra, a gazdaság, a tudomány, a művészetek terén az eddigiekhez bármit is hozzátett, az a nemzet javát szolgálta. „Mi ditsőbb, és drágább kötelessége egy igazi Hazafinak mint tehetsége szerint a' Nemzeti kimiveltetést eszközölni, támogatni, és gyarapítani." A Évszázadokon át I. kötet,325-327., 486. p. Szerk.: K Balogh János, Szekszárd, 1980. (A holdon magyar hold értendő!) TMÖL. Közgyűlési Jegyzőkönyv 2432/1825. (Továbbiakban: KJKV...) Moldoványi 1824. 53. p. 242