Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Cserna Anna: "Iparkodó gazdaság" A lótenyésztés és a lónemesítés ügye • 229

csökkent, az úrbéri perek megsokasodtak, az elszegényedés általános kísérője volt a korabeli viszonyoknak.

5 Lótenyésztés a vármegyében A tolnai lótenyésztés előtörténetét a 18. század tízes éveitől indíthatjuk. Siralmas állapotokról szólnak a korabeli források. A török alatt, majd a felszabadító háború idején szinte lakatlanná vált a vármegye. A Rákóczi-szabadságharc sem kedvezett a békés újrateremtő munkának. A század közepéig a lakosság gyér, a táj elvadult, a földek gazdátlanok. A földbirtokosok egy része foglalta el új szerzeményét, inkább azok benépesítésére és a munkaerő megtartására koncentráltak. A betelepülők egyelőre csak saját szükségletre termeltek. A meglévő kevés ló a katonai igényeknek és a beszállásolás teljesítésének rendeltetett alá. A mindennapos lólopások számban, tenyészanyagban is apasztották az állományt. Miután a lakosság meggyökerezett és a gazdálkodáshoz kiegyensúlyozottak a körülmények, úgy az állattartási kedv nőtt. A paraszti háztartásban a ló főleg a piacozáskor, a közlekedéskor, a fuvarozáskor kereset kiegészítés eszközeként kapott funkciót. Erre kiválóan megfelelt az erős és gyorsmozgású magyar lófajta, az úgynevezett parlagi ló.

6 A köznyelvben használt parasztló és az „ úrnak való ló " elnevezések a minőségbeli különbségre utaltak.

7 A főúri uradalmakban, a földesúri házaknál nyugatról hozott spanyol, olasz ménekkel keresztezett melegvérű tenyészetek lelhetők. Ezeket a szép kiállású lovakat hintóba, lovaglásra és lovas ezredekbe szánták. A parasztló viszont a honfoglaló magyarok tarpán nevű lovának a továbbtenyésztett változata volt, amely nyolc évszázadon át, képviselte a hazai fajtát. Az „ősmagyar ló" testformára, külsőre a 5 T. Mérey Klára: A feudalizmus válságának megnyilvánulása a somogyi mezőgazdaság és jobbágyság helyzetében 1815-1836 Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 23., Pécs, 1959., 1-41. p. (Továbbiakban: Mérey...) 6 Magyar 354-355. p. 7 Király István: A somogy megyei lótenyésztés Somogy megye múltjából 13. kötet, Szerk.: Kanyar József, Kaposvár, 1982., 213-220. p. 233