Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

László Péter: A Bonyhád-környéki Székely Telepes Községek Szabadművelődési Hivatala • 201

őslakosság, svábság és az ország más területéről idetelepültek is laknak, ezért a felügyelőség nevét meg kellene változtatni." A kérést 1948 márciusában megismétli úgy, hogy a „székelytelepes" szót változtassák telepesre, mert a területre jelentős számú felvidéki család is érkezett. Felterjesztéseire a minisztérium nem reagált. Valószínűleg nem tudtak mit kezdeni a javaslattal, mert a bonyhádi hivatal életre hívását éppen a székelység sajátos helyzete indokolta. Integrálásuk a magyar politikai, gazdasági, kulturális életbe megkülönböztetett gondosságot és figyelmet igényelt. Ha a hivatal tevékenységét, programjait nézzük, abból is kiderül, hogy a székelység igényei álltak a középpontban. Kovácsy jól érzékelte az elkülönültséget, ezen azonban a névváltozás nem segített volna. Az internálásból és a kitelepítésből valamiképpen kimaradó, megalázott és megfélemlített németség visszafogott, rejtőzködő életmódot folytatott. A „kollektív bűnösség" bélyegét viselve állandó támadásnak volt kitéve. Ezért titkolta anyanyelvét, rejtegette hovatartozásáról árulkodó tárgyi emlékeit, ruházatát, kultúráját. A felvidékiek később érkeztek, iskolázottságban, termelési kultúrában, polgárosodottságban előrébb tartottak. Bekapcsolódásuk a szabadművelődési munkába csak szórványos volt. Mire kicsomagoltak, eldőlt a szabadművelődés sorsa. Megkerülhetetlen a kérdés: Segítette-e a szabadművelődési hivatal a székelység beilleszkedését új környezetébe? A kérdésre nem adható egyértelmű válasz, mert az igazán fontos kérdések a szabadművelődés hatáskörén kívül dőltek el. Láttuk, hogy a székely népcsoport gazdasági integrációját egyengető tanfolyamok milyen népszerűek voltak. A táj adottságaihoz igazodó, intenzív állattartást, földművelést és kertészkedést igénylő termelési kultúra elsajátítása azonban hosszabb időt igényelt volna. A juttatások után kialakult gazdasági-társadalmi szerkezet, valamint a szélesre nyíló agrárolló rövid idő alatt válsághelyzetet teremtett. A Völgység falvaiból nem Kert-Magyarország lett, hanem a háborút, a ki- és betelepítéseket átvészelt állatállomány, szőlőültetvény, gyümölcsös jó része is kipusztult. Kovácsy jelentésében keserűen jegyzi meg az egyik telepes községről, hogy 43 ÚMKL XIX. I-l-i /1947/ 20. doboz 222