Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Aradi Gábor: Az optálás kérdése Tolna megyében • 155

ségekből 1922. július 7-ről július 8-ára virradóra szerb csendőrök 31 magyar család 86 tagját kirakták házaikból és Pálmonostorra kísérték. Itt hat szénszállító vagonra rakták fel az embereket és az ideiglenes határállomásig, Magyarbólyig szállították őket. Július 10-én - valószínűleg a magyar hatóságok tiltakozására - visszavitték a magyarokat a délszláv államba a szerbek azzal az ígérettel, hogy mindenkit hazavisznek. Éjjel azonban, megszegve az ígéretüket a hat kocsit Eszéken át Szabadkára, majd onnan Horgosra vontatták és közölték az elhurcoltakkal, hogy három csoportban valamennyiüknek át kell menni magyar területre. A magyar kormány közbelépésére azonban újabb rendelet érkezett Belgrádból az eredeti helyzet visszaállítására. Egyesek, az elhurcoltak közül megpróbáltak visszatérni lakóhelyükre, de a helyi hatóságok kijelentették, nem ismerik a szerb belügyminiszter határozatát. Közben az elhagyott házak egy részét kifosztották, sőt szerb családokat telepítettek némelyikbe. A visszaérkezőket újra áttették a magyar oldalra.

25 A Tolna megyéből optálók pontos számának meghatározására nincs mód, mert az említett nyilvántartások elvesztek.

2 Bizonyos arányokat azonban mégis be lehet mutatni két dokumentum-együttes alapján. Az egyiket a belügyminisztériumhoz felterjesztett főszolgabírói, illetve alispáni jelentések alkotják. A A körlevél a TMÖL AI 13437/1922. szám alatt található. Tolna megye közönsége különben írásban rögzítette együttérzését és támogatta Baranya megyének azt a kérését, hogy Magyarország tiltakozzék a Nemzetek Szövetségénél az eset miatt. Ugyancsak kiállt Tolna megye azon javaslat mellett, melyet az alispáni hivatal ügyintézője az érkezett levélben pirossal aláhúzott. Az aláhúzott sorokat tartalmazó részben a következő gondolatok szerepeltek: „ Amennyiben pedig a Nemzetek Szövetségének Tanácsa képtelen volna arra, hogy az említett szerződésben vállalt kötelezettségeknek megfelelően az SHS államot az elajándékozott és idegen rabságra juttatott területek népeivel való emberies bánásmódra rákényszerítse, akkor vegye a békeszerződést revízió alá és engedje meg, hogy a kérdéses területek lakossága, az általa lakott területekkel együtt azon államhoz csatlakozhassák, amelynek polgára lenni óhajt." Az említett, 1919. szeptember 10-én kötött szerződés (SaintGermain en Laye), valóban a nemzeti kisebbségek védelméről szól, azonban ezt ekkor nem a SHS állammal, hanem Csehszlovákiával kötötte az antant. (Halmosy, 1983. 89-93. p.) Ugyanez vonatkozik a Magyar Országos Levéltárban végzett kutatások alapján a Belügyminisztériumba küldött másolatokra is. 166