Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Ruzsa Éva. Egy kisnemesi család két generációjának küzdelme a deklasszálódás ellen • 115

pénztári kezelésbe adnia, és ott a kiskorúak nevén vezettetni, természetes volt, hogy a vagyonfelosztásnál náluk marad a készpénz. Ezen igyekezte mögött megbújik egy másik ok is, a gyám 1886-ra belefáradt barátja gyermekei és vagyonuk feletti gyámkodásba. Ha nem sikerült volna elfogadtatnia hagyaték-felosztási javaslatát, az árvaszék nem járult volna hozzá a gyámi teendők alóli felmentéséhez az azután is várható eljárások miatt. A többi örökös és a hagyományos számára a kötelezvények továbbra is veszélyforrások maradtak, behajtásuk újabb bírósági pereket sejtettek, amelyek veszteségeket is hozhattak. Egyedül csak Csontosnál hagyta jóvá az árvaszék, hogy kötelezvényeire egy évig a három kiskorú kezességet vállaljon. Azaz, elmaradásuk esetén a kintlévőségeket Tivadarnak, Aladárnak és Zoltánnak kellett megtérítenie, amely később valóban be is következett. A hagyatéki osztállyal a Lippich István utáni örökség kezelésének első szakasza lezárult, ezzel együtt befejeződött Ujfalusy gyámi és gondnoki tevékenysége is. A továbbiakban a kiskorúak vagyonának és cselekedeteinek felügyeletét, érdekeik képviseletét az árvaszék mint hatóság látta el. A Lippich örökösök esetében ezeket általában kijelölt személy, többnyire Cziráky János közgyám végezte. Mivel Cziráky tisztségéből adódóan, s nem magángyámként járt el, a kiskorúak helyzetéről az évenkénti tájékoztatások elmaradtak. Viszont nem szűntek meg a problémák, a pénzigénylések és a kiutalások, amelyekről született iratanyag lehetővé teszi, hogy életük további alakulását a nagykorúságig, néha azon túl is nyomon kövessük. Lippich István „sokat vesződött fiaival, nem sok örömöt szereztek" neki.

76 Az elhunyt életében, életkori sajátságból adódóan, a gondok elsősorban Tivadarral és Aladárral keletkeztek, Zoltán ekkor mindössze 11 éves. Lippich 1879-es végrendeletében a felhalmozódó problémákat már jelzi: „Mivel legidősebb fijam Tiva5 A vagyonkezelés során, a hagyatéki osztály hiányában, a befolyt összegeket valójában az adóhivatalnál, letétként kellett volna őrizni, amely után csak 4 % kamat járt volna. Ujfalusynak sikerült elérnie, hogy az árvaszék engedélyezte az összegek gyámpénztári kezelésbe vételét, amely által a kamatok is 2 %-al növekedtek. TMÖL. Tv. L. I. hagy. 5231/1883. 1883. április 28. 76 TMÖL. Tv. Á. L. I. hagy. Lippich Lászlóné Matkovich Vilma levele 1883. okt. 4. 144